Divatkutyák – kutyadivat?

Aki nyitott szemmel jár az utcán, a parkban, vagy pl. egy állatorvosi várószobában, lehet elképzelése róla, hogy napjainkban mely kutyafajták számítanak divatosnak.

Különösen jó módszer egy gyors áttekintés erejéig szétnézni az apróhirdetések világában is. A statisztikákat összeállító szakemberek pedig leggyakrabban az adott országban a törzskönyvezést végző szervezet éves kimutatását veszik alapul annak eldöntésére, mely fajták kerülnek bele mondjuk az első tíz legnépszerűbb eb közé.

Ha kutyavásárláson gondolkodunk, érdemes átgondolnunk, vajon mitől lesz egy-egy fajta népszerű, mennyire tartós a pozíciója az éllovasok között, és egyáltalán, van-e értelme aszerint kutyát választani, hogy embertársaink jelentős részének mi a véleménye ezekről a fajtákról. A kutyadivatot alapvetően két tényező befolyásolja. Az egyik – és szerencsére ez a jelentősebb – a fajták viselkedési jellegzetességeiből, és kisebb mértékben a fizikai (küllemi) tulajdonságaiból adódó praktikusság. A másik tényező sokkal véletlenszerűbb, és nagyjából a ruhadivathoz hasonlóan hirtelen, sokszor előre nem jelezhető módon változtatja egyes kutyák kedveltségét. Csak néhány példa: ha a magyar, a brit és az amerikai kimutatásokat összevetjük, mindhárom ország első tíz kedvenc fajtája között ott találjuk a németjuhász kutyát és az aranyretrievert. E fajták évtizedekre visszavezethető, töretlen sikere több mint divathóbort. Robosztus, családcentrikus, jól képezhető, a közfelfogás szerint intelligens állat mindkettő. Ezek mellett mindkét fajta rendelkezik olyan fontos és elismert tulajdonságokkal, melyek pont ellenkező szempontok szerint, ám hasonló erővel nyomhatnak a latban. Míg a retriever barátságosságával hódít, a németjuhász kutya pont biztonságérzetet nyújtó őrző-védő hajlama miatt vonzó választás sokak számára. Látható tehát, hogy mind az aranyretriever, mind a németjuhász kutya kontinenseket átívelő közkedveltsége a kutyafajta rendkívül szerencsés, sokoldalú magatartási összetételének köszönhető. Ilyen szempontból tehát jó támpontot nyújthat a fajtaválasztás dilemmájakor a népszerűségi listák böngészése.

A másik tényező, a divat rövidebb lélegzetű hullámainak követése azonban nagyobb óvatosságot igényel, mivel könnyen lehet, hogy az ilyen kutyafajták kevésbé vonzó tulajdonságai a népszerűség felfutása során nem kerülnek előtérbe, így az újdonsült tulajdonosokat kellemetlen meglepetések érhetik. Sok kutyafajta kezdeti sikere regényeknek, mozi-, illetve tévéfilmeknek, sőt, akár televíziós reklámokban való szerepeltetésüknek köszönhető. Csak egy rövid ízelítő a médiában „startoló” sikeres fajtákról: skótjuhász kutya („Lassie”), németjuhász kutya („Rin Tin Tin”), Jack Russell terrier (A maszk). Természetesen sokszor megtörténhet, hogy a filmsztár fajta ténylegesen maradandó értékeket hordoz az átlagos kutyatartók szélesebb rétegei számára. Ugyanakkor könnyű belátni, hogy pl. a Jack Russell terrier kevésbé való a nyugalmas, lassan csordogáló mindennapok kedvelőinek – ami persze nem feltétlenül derül ki a filmekből.

A szeszélyes divat kialakíthat olyan „tematizált” népszerűséget is, amely a fajták külleméhez kötődik, miközben nincs sok köze az ebek tényleges viselkedési tulajdonságaihoz, ezért aztán sok probléma forrása lehet. Hazánkban mintegy másfél évtizeddel ezelőtt néhány éven keresztül rendkívül gyakran találkozhattunk szánhúzó kutyákkal (husky, malamut) úgymond kedvenc státuszban. Ezen fajták egyébként világszerte reneszánszukat élik – vajon miért? A válasz természetesen nem az, hogy emberek ezrei választják napjainkban a kutyaszánversenyek, illetve az aranyásótúrák romantikáját. Kissé közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, a huskyk és malamutok esetében a szépség a döntő. Az említett hazai divathullám azonban hamar lecsengett, köszönhetően például annak, hogy újsüttetű husky és malamut gazdák jó része ugyanis úgy találta, hogy a szánhúzó kutyák jelleme, viselkedése nem felel meg az átlagos házikedvenc kutyustól elvárhatónak. Sokan nem tudtak mit kezdeni az erős vadászösztönnel, ásási hajlammal, az erdőben való kóborlással, a gazda iránti viszonylag hűvös lelkesedéssel.

A kutyadivatról szólva meg kell emlékeznünk arról is, hogy vajon megárthat-e a népszerűség az egyes fajtáknak. Amikor ugyanis egy fajta népszerűsége emelkedőben van, sokszor ugrásszerű növekedést okoz az adott fajta szaporításával foglalkozó tenyészetek számában is. Gondolhatnánk, hogy ez természetes és ártalmatlan jelenség, amelyet a kereslet-kínálat ősi piaci törvénye szabályoz. Sajnos a helyzet bonyolultabb ennél. Amikor új és új tenyésztők fognak hozzá adott fajta egyedeinek előállításához, nagy eséllyel immár a mennyiség és nem a minőség lesz a fő szempont ezen tevékenyég során. Mivel nagy a kereslet, nagy a csábítás, hogy minden szóba jöhető egyedet tenyésztésbe vonjanak, illetve különösebb tervezés nélkül hozzanak létre párosításokat. Mindez viszonylag rövid idő alatt (egy-két évtizeden belül) jelentős egészségi és viselkedésbeli leromláshoz vezethet az adott fajta esetében. Az egészségi állapot fontosságát talán nem szükséges újból hangsúlyozni, azonban érdemes pár szót szólni a fajtára jellemző magatartás lehetséges változásairól. A tömegesen szaporított labradorok és aranyretrieverek bizony nem mindig barátságosak és békések, ahogyan a divathullám tetején nagy számban tenyésztett ír szetterek, pulik viselkedési stabilitása is erősen hanyatlott. De rossz tapasztalatokról számolhatnak be időnként a tömegesen szaporított border collie-k tulajdonosai is. A mindenáron való szaporítás során mellőzött viselkedési alapú szelekció hiánya szomorú következményekkel járhat az apró termetű fajták esetében is. A pici kutyák méretüknél fogva nem jelentenek komoly veszélyt az emberre, még ha harapósak is – így esetükben a kis méregzsákok is tenyészállattá válhatnak nem kellően felelős szaporítóknál. Nem meglepő, hogy az internetre feltöltött házivideók között sok száz „ördögi csivavát” láthatunk – sajnos általában vicces felvételként megosztva.

Kis cikkünk összegzéseként tehát megállapítható, hogy a népszerű kutyák élmezőnyébe többnyire megérdemelten, valós értékek alapján kerülnek be a fajták, melyek nagy része teljesen alkalmas az átlag kutyatulajdonos igényeinek maradéktalan kielégítésére. Természetesen ezek esetében se feledkezzünk meg a választás során a megfelelő, felelősségteljes tenyésztőket előnyben részesíteni. Ugyanakkor a divathullámok követése, egy-egy fajta olyan indokok szerinti választása, hogy „XY celebnek is olyan van”, sok buktatóval járhat, ha az adott fajta amúgy nem felel meg a gazda mindennapi elvárásainak. Mindig gondoljunk arra, hogy döntésünk nagyjából egy évtizedre szóló elkötelezettséget jelent adott kutya esetében, és ideális esetben ez az időtartam mind a mi, mind a kutya javára és örömére kell szolgáljon.

Írta: Dr. Pongrácz Péter, a Gondos Gazdik szakértői csapatának etológus tagja