Kutya szobatisztaságra nevelése

A szobatisztaságra nevelés fontos lépés a kutyák és gazdik életében egyaránt. Leggyakrabban kölyökkorban kerül rá sor, de előfordulhat az is, hogy a kutya egy másik életszakaszában találjuk magunkat szembe ezzel a feladattal.

Milyen módszerekkel érhetjük el leghatékonyabban? Erre keressük most a választ.

A kölyökkutyák szobatisztaságra szoktatásáról már írtunk korábban. Pár szóban szedjük össze a főbb tudnivalókat.

• Próbáljuk megelőzni a baleseteket és rendszeresen vigyük ki a kutyát, hogy elvégezhesse a dolgát.
• Érdemes figyelni, hogy mikor szokott pisilni: jellemzően evés, ébredés vagy játék után jelentkezik az inger, ilyenkor mindig vigyük le.
• Dicsérjük meg, ha jó helyen ürít, viszont a lakásban csak akkor szóljunk rá, ha éppen tetten érjük közben! Határozott rászólást követően kapjuk fel és vigyük ki.
• Pelenkát is használhatunk, hasonlóan a kivitelhez: mindig arra tegyük a kutyust, hogy ott pisilhessen, majd fokozatosan vigyük a pelust a piszkításra véglegesen kijelölt részre.

Azonban nagyon fontos arra odafigyelnünk, hogy a kölyökkutyák csak rövid ideig képesek visszatartani a vizeletüket. Ha túl sokáig, akár több órára otthagyjuk őket, garantált a baleset – ez nem az ő hibája, nem büntethetjük meg miatta. Ha pedig azt szokja meg, hogy maga alá piszkíthat, meg is fogja tenni.

Mi a helyzet akkor, ha felnőtt kutya kerül hozzánk, aki nem szobatiszta?

Egyfelől itt egyszerűbb a dolgunk, hiszen hosszabb ideig kibírja pisilés nélkül, másfelől viszont nehezebb, hiszen elképzelhető, hogy komolyan beégett viselkedés már, hogy bent lehet, vagy esetleg kell is pisilni. Ugyanazokkal a módszerekkel próbálkozhatunk, mint kölyköknél, bár közepes testűektől fölfelé nagyobb kihívást jelenthet a megfelelő méretű pelenka beszerzése. Legyünk nagyon következetesek és türelmesek, egy rossz szokástól megválni hosszú hónapokba is telhet!

Nekem az ideiglenes kutyáim között voltak olyanok, akik egyáltalán nem voltak szobatiszták, többen még szobával sem találkoztak korábban. Viszonylag szerencsés voltam velük, mert párszor sikerült őket rajtakapnom, és elsőre csak határozottan felhívtam a figyelmüket arra, hogy itt nem ez a módi, de a későbbi tettenéréseknél bizony erélyesen toloncoltam ki őket a kertbe, hogy ott folytassák, amit elkezdtek. Hamar meg is értették, mit várok tőlük. Természetesen rendszeresen biztosítottam nekik lehetőséget odakint a dolguk elvégzésére, és mindig nagyon meg is dicsértem őket, ha ezt a jó helyen sikerült megtenniük.

Ha csak a produktummal találkozunk, ne büntessük a kutyát! Hiába mutogatjuk neki a tócsát, nem fogja érteni, hogy azért kap ki, mert ő odapisilt. Legjobb esetben is csak azt, hogy ha tócsa van, akkor baj, de hogy milyen összefüggésben van a tócsa azzal, hogy ő pisilt, azt nem.

És igen, tudom, rengeteg gazdától hallom, hogy higgyem el, az ő kutyája tudja, mert bűnbánóan néz. Persze, hogy bűnbánóan néz, ha mérgelődöm, vagy megszidom, csak azt nem tudja épp melyik bűnét bánja. A kutya mindig az utolsó cselekedetéhez köti a reakciómat, nem a fél órával korábbihoz. Ha én most bemennék az erkélyről a szobába a békésen szundikáló kutyámhoz és elkezdeném korholni, ő is bűnbánóan nézne, de nyilván legközelebb is szundikálna.

Teljesen felesleges a kutya orrát belenyomni a piszkába, ez nem fog rajtunk segíteni, maximum a feszültségünket vezethetjük le vele rajta ami nem éppen célszerű. Inkább alaposan takarítsunk fel olyan fertőtlenítő szerrel, ami elveszi a szagokat. Utóbbi lépés nagyon fontos, hiszen a kutyának a szagok fontos támpontokat nyújtanak. Ahol nem szeretnénk, hogy piszkítson, ott ne legyen szag, ellenben tehetünk mintát a kijelölt helyre.

A lakásba piszkításnak a szobatisztaság hiányán kívül egyéb okai is lehetnek. Különösen akkor gondolkodjunk el, ha az amúgy szobatiszta kutyánknál tapasztalunk visszaesést! Kölyökkutyáknál azért még jó pár hónapig történhet egy-egy baleset, emiatt nem kell rögtön aggódnunk.

Lehet, hogy valamilyen egészségügyi ok van a háttérben. Intő jel, ha nem tudja a kutya tartani a vizeletét, vagy valami miatt jelentősen megnő a folyadékbevitele. Érdemes tudni, hogy inkontinencia is előfordul kutyáknál, ilyenkor van, hogy észre sem veszik, hogy csöpög belőlük a pisi. Ha az amúgy rendesen viselkedő kutyusunk bepisil, akkor első körben forduljunk állatorvoshoz, hogy kizárhassuk, illetve kezelhessük a betegséget.

Megesik, hogy hirtelen nagy változás állt be a kutya életében, és ezért zavarodik meg. Próbáljuk kideríteni a probléma okát és az új helyzetben is lefektetni a szabályokat. Árulkodó jel lehet a produktum helye:

A szobatiszta kutyát zavarja, ha a lakásban kell elvégeznie dolgát, ezért általában az ajtó körül találjuk a tócsát, hiszen ő szeretne kijutni.

Különösen kan kutyáknál jellemző, hogy a vizelet nem a földön van, hanem oldalba pisilnek valamit, vagy egyszerre több helyen is találunk nyomokat. Meglepően gyakori, hogy a gazdi ágyába ürítenek, itt szinte biztosan kizárhatjuk az egészségügyi okokat. Ilyen esetekben nagy valószínűséggel jelölésről van szó.

Az pedig, ha a kutyám úgy véli, hogy ő megjelölhet dolgokat a lakásban, a kutya-gazda kapcsolat nem megfelelő voltát jelzi. Célszerű ilyenkor eltöprengeni azon, hogy más szituációkban szót fogad-e nekem, van-e vele egyéb problémám is, mennyire megy a saját feje után, milyen könnyen tudom lebeszélni őt olyan dolgokról, amiket szeretne.

Ha arra az eredményre jutunk, hogy a kutyával való viszonyunkon lenne mit javítani, akkor azt javaslom, hogy „fogjuk rövidebbre a pórázt”: iktassunk be szabályokat a kutya életébe, kreáljunk olyan szituációkat, ahol a mi akaratunk érvényesül a kutyáéval szemben, legyünk szigorúbbak!

Ha rövid távon nem találunk megoldást, érdemes szakemberhez fordulnunk. Nem is biztos, hogy konkrétan a szobatisztasággal kell foglalkoznunk, hiszen mélyebben is gyökerezhet a probléma. Ne feledjük: ha nem tudjuk rajtakapni kedvencünket, akkor azért megbüntetni sem tudjuk, de ha javul a kutyánkkal a kapcsolatunk, akkor az az élet minden területén megmutatkozik.

Írta: Száraz Kata, a Gondos Gazdik szakértői csapatának kutyaoktató tagja