Miben különböznek a kistestű kutyák nagytestű társaiktól? Ahogy arról az elnevezés is árulkodik, testméretükben. Nagyjából ennyi, amit általánosságban el lehet mondani. Száraz Kata ír a témában, a fontos tudnivalókról.
A temperamentumra vonatkozó következtetéseket ne a méretükből próbáljuk meg levonni, mert nagy meglepetések érhetnek bennünket.
Sokan azért választanak lakásba kistestű kutyát, mert úgy gondolják, hogy a rövidebb láb kevesebb mozgást jelent. Ez azonban számos esetben nem igaz. Ott vannak például olyan kistestű terrierek, mint a foxterrier vagy a Jack Russel terrier, melyeket arra tenyésztettek Angliában, hogy a lovak mellett futva rókavadászatokon vegyenek részt. El tudjuk képzelni milyen rengeteg mozgást jelent ez? Pedig kifejezetten kicsi kutyák.
Nem azt mondom, hogy nem lehet terriert lakásban tartani. Szó sincs róla! Egyik fajtára sem mondanék ilyet,mert nem a kutya fajtája és igényei döntik el, hogy kiegyensúlyozott életet élhet-e akár a legkisebb lakásban is, hanem a gazda. Pontosabban az, hogy tisztában van-e kutyája igényeivel és megtesz-e mindent, hogy kielégítse azokat – ezért is nagyon fontos előre tájékozódni a kiszemelt fajta jellemzőiről.
Tanítás és nevelés szempontjából igazán nem a méretbeli különbség a döntő. A kicsi kutyák pont ugyanolyan jól taníthatók, és éppen ugyanolyan fegyelmezésre van szükségük, mint a nagyoknak.
A kutyaiskolában nem kevés habos-babos „ölebbel” találkozom, akik munkakutyákat megszégyenítő precizitással és lelkesedéssel hajtják végre a feladatokat.
Csak azért, mert kicsik, cukik és masni van a „hajukban”, még nem lesznek kevésbé komolyan vehető kutyák, mint egy német juhász vagy egy vizsla. Ugyanúgy élvezik a munkát és ugyanolyan rosszaságokra képesek. Sokan hajlamosak erről megfeledkezni, és a dédelgetésen, babusgatáson kívül nem foglalkoznak kedvencükkel, pedig a kistestű kutyák ugyanannyira a fejünkre tudnak nőni, mint a nagyok. Ne lepődjünk meg, ha egyszer csak azt vesszük észre, hogy a kis copfos a ház ura, és az ő körülugrálása az összes többi családtag elsődleges feladata.
Kutyánk habitusa szintén nem elsősorban méret kérdése, hanem származásé. Megint csak a fajtákra hivatkozom, érdemes utánajárni annak, hogy milyen célra szelektálták eredetileg. Természetesen az egyes fajtákon belül is vannak olyan egyedek, akik kevésbé hordozzák a jellemző tulajdonságokat, és a játszótéri szerelemgyerekek esetében sokszor ember legyen a talpán, aki meg tudja állapítani az eredetet, de mindenképpen támpontot nyújt. Még akkor is, ha a mostanában elterjedt küllem alapú tenyésztés sajnos sokszor a kutyák eredeti funkciójával egyáltalán nem foglalkozik.
El tudjuk képzelni, milyen ösztönök, mennyi bátorság lehet például egy aprócska tacskóban? Aki ízig-vérig vadászeb és nem csak borzok, de vaddisznók vadászata során is használták és használják őket a mai napig. Mekkora egója kell, hogy legyen ahhoz, hogy nekimenjen egy hatalmas vaddisznónak? És mindez belefér egy aprócska testbe.
Csak azért mert kicsi, még ugyanúgy kutya. Kommunikációjuk is teljesen megegyezik nagyobb testű társaikéval. Hányszor látni, hogy apró kutyusok a póráz végén magukból kikelve acsarognak, ugatnak egy másik kutyára, vagy akár emberre. Sokan még szórakoztatónak is találják. Ha ugyanezt egy rottweiler teszi, akkor is mosolygunk? Vagy csúnyán nézünk a gazdájára, miközben gyorsan átmegyünk az út túloldalára? Tény, hogy az erőfölényünknek köszönhetően egy kistestű kutyát könnyebben magunknál tudunk tartani a póráz segítségével, de a viselkedés, a szándék attól még ugyanaz. Mindkét esetben ugyanazokra az okokra vezethető vissza.
A kutyák kommunikációját érdemes megismernünk, függetlenül attól, hogy a saját kutyusunk mekkora. És ennek csak az egyik oldala az, hogy tudjuk, kedvencünk mit akar a másiktól. Az is fontos, hogy tőle mit akarnak.
Nagyon gyakran látom, hogy a gazdák megijednek, amikor apró kutyájukhoz egy nagyobb közelít, és rémülten felkapják őket. Sajnos ez az egyik legrosszabb dolog, amit tehetnek, ugyanis azonnal zsákmányállatot csinálnak a kutyájukból, és ettől a másik szándékai megváltozhatnak, még ha eredetileg barátságos volt is.
Arról nem is beszélve, hogy a saját kutyánk megérzi ijedelmünket, ezzel azt mondjuk neki, hogy itt most hatalmas baj van, amivel csak tápláljuk félelmét. Így magyarázzuk el a kutyánknak, hogy a fajtársaitól félnie kell.
Persze, megértem én, a félelem nagy úr. Könnyen vizualizáljuk, ahogy a kutyusunk fél teste eltűnik a másik szájában és próbáljuk megóvni őt. Az esetek nagy többségében azonban ez nem célravezető és nem is szükséges, hiszen lehet, hogy a másik kutya teljesen jó szándékkal közeledett. Hogy ezt megítélhessük, máris jól jön, ha ismerjük a kutyák jelzéseit, testbeszédét, azaz kommunikációját. Nem mellesleg úgy is elkerülhetők az ilyen kellemetlen incidensek, ha mindannyian betartjuk a szabályt: nem engedjük oda idegen kutyához a miénket kérdés nélkül, akkor sem, ha biztosak vagyunk abban, hogy senkit sem bánt, csak játszik.
Írta: Száraz Kata, a Gondos Gazdik szakértői csapatának kutyatréner tagja
Ismerd meg kutyaeledel márkáinkat:
Kapcsolódó cikkek:
