Kutyasétáltatási etikett

Az utóbbi évtizedekben egyre több kutyát tartanak városokban, lakásban, és egyre inkább társállatként, családtagként gondolunk rájuk. Cikkünkben Száraz Kata kutyatréner foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat.

Igényeik kielégítése is mind hangsúlyosabb lesz, aminek szerves része a mozgatás és a séta. Ahhoz, hogy az esetleges konfliktusokat mind kutyás társainkkal, mind a „kutyátlanokkal” elkerüljük, fontos, hogy betartsunk pár íratlan szabályt.

Mindig takaríts össze a kutyád után! Azt hiszem, különösebben nem kell magyarázni, hogy ha mindenki ottagyná ebe végtermékét, akkor egy nagy, bűzös kupacon mászkálnánk, magas fertőzésveszélyben és mocskos cipővel. Joggal bosszankodik mindenki, aki elhagyott kutyapiszokkal találkozik. Akinek kutyája van, annak zacskó is legyen a zsebében, ez vele jár!

Ne engedd oda a kutyád idegenekhez! Nem mindenki szereti a kutyákat, sokakban félelmet is keltenek. Ehhez mindenkinek joga van, tartsuk tiszteletben! Ne várjuk meg, hogy szóljanak, az legyen az alapvető felállás, hogy a kutya nem mehet oda senkihez, legfeljebb engedéllyel, ha a másik fél külön kéri. Így azonnal ki is zártuk a felugrálást, nyalogatást, dörgölőzést, stb., ami sokakat jogosan zavar. Ha véletlenül mégsem sikerül egy ilyen szituációt megelőznünk, kérjünk elnézést!

Különösen figyeljünk oda a gyerekekre! Még ha szeretné is megsimogatni a kutyust, akkor se hagyjuk ebünknek, hogy kontroll nélkül a kicsire zúdítsa szeretetét, vagy épp félelmét. Jelezzük előre a szülőnek, hogy mire számíthat. Az én kutyám például nagyon szereti a gyerekeket, szíve szerint egész nap puszilgatná őket, ezért én mindig figyelmeztetem a szülőt arra, hogy a kedves közeledésre boldog puszilkodás lehet a válasz.

Ne engedjük a kutyánkat olyan távol magunktól, ahol már nem tudunk rá hatni, ahonnan már nem tudjuk visszahívni. Ebbe a távolságba azt is kalkuláljuk bele, hogy felbukkanhat egy másik kutya, egy ember, egy macska, egy labda, akármi, ami mágnesként vonzza őt. Csak olyan messzire engedjük el, ahol a hívó szavunk erősebb tud lenni az említett „mágnesnél”, és minket fog választani helyette. Ez a távolság természetesen a kutya-gazda kapcsolattól és a mágnes erősségétől függően változik. Fontos, hogy alaposan kiismerjük kutyánkat mindenféle szituációban, hogy megfelelően tudjuk felmérni hatásosságunkat.

Fél szemünk folyamatosan legyen a négylábúnkon! Rengetegszer látom, hogy a gazdák úgy eresztik el a kutyájukat, hogy közben egymással vagy telefonon beszélgetnek, fogalmuk sincs arról, hogy hol van és éppen mit csinál. Pedig lehet, hogy épp összeverekedni készül valakivel, olyasmit eszik, amit nem kéne, dolgát végzi, vagy éppenséggel zavar valakit. Figyeljünk a kutyánkra, figyeljünk egymásra!

Ne engedjük kutyusunknak, hogy rongálja a környezetét! Nagyon helyesek tudnak lenni, ahogy lobogó füllel, elszántan ásnak, de a hatalmas gödrökben könnyedén kitörheti bárki a bokáját, akár egy labdázó kutya is. Ügyeljünk a jelölgetésre is! Senki nem szereti, ha a háza, autója kereke tocsog a kutyapisitől, tiltsuk ezt a viselkedést! Annyi dolog van, amit körbe lehet pisilni, semmi baja nem lesz még a leghatalmasabb kannak sem, ha megakadályozzuk, hogy levizeljen egy kereket.

Sarkalatos pont szokott lenni két vagy több kutya találkozása is. Itt mindig az az aranyszabály, hogy nemcsak a saját kutyámat nézem, hanem a másikat is! Addig játék a játék, amíg mindketten élvezik, addig van rendben a szimatolás, amíg egyiküknek sem terhes.

Függetlenül attól, hogy a mi kutyánk jól érzi-e magát, avagy sem, állítsuk le, amennyiben úgy látjuk, hogy a másiknak már sok! Ha pedig a mi kutyánknak kellemetlen a szituáció és a másik eb gazdája nem tesz semmit, akkor kérjük meg szépen, hogy hívja be a kutyáját.

Sajnos erre nagyon sokan nem jól reagálnak, mert ahelyett, hogy eleget tennének kérésünknek, elkezdik megmagyarázni a történteket és hangsúlyozzák, hogy nem bánt senkit a kutyájuk, csak játszik. Itt azt fontos észben tartanunk, hogy hiába nincs bántó szándéka az ebnek, ha az enyémnek kellemetlen, amit csinál. Merjünk egymástól kérni, és ha minket kérnek meg, működjünk együtt! Legfeljebb, miután összeszedtük a kutyánkat, kérdezzük meg, hogy mit látott a másik, amiért nem engedte a folytatást. Nyugodtan induljunk ki abból, hogy mindenki a saját kutyáját ismeri legjobban és hamarabb észreveszi a jelzéseit.

Az is egy érdekes kérdés, hogy mi minősül bántásnak. Sokak szerint amíg nem folyik vér, addig minden rendben van. Én egy kicsit más állásponton vagyok. Egy érzékeny kutyának bőven elég kellemetlenség lehet az, ha el sem mer a gazdája mellől mozdulni, mert egy másik eb nem hagyja békén. Gondoljunk csak arra, hogy az emberek is különbözőek: van, aki beszédesebb, könnyen oldódik, amíg mások visszahúzódóbbak, nem szívesen elegyednek szóba idegenekkel. Teljesen természetes, hogy ezt tiszteletben tartjuk, tegyük ugyanezt a kutyák esetében is!

Ügyeljünk arra, hogy ne zavarjuk más kutya-gazda páros játékát, munkáját. Igen kellemetlen lehet, ha az éppen helyben maradó kutyánknak az arcába rohan ismerkedni egy másik. Jó, jó, kell gyakorolni az extrém helyben maradást is, de inkább várjuk meg, amíg megkérnek, hogy zavarjunk egy kicsit. Ügyeljünk arra is, hogy ha az egyik gazda elkezdi kihívni a kutyáját a játékból, akkor segítsük azzal, hogy mi is elhívjuk a sajátunkat. Hasonlóan segítsük a kutyafuttatóba való bejutást is! Amikor valaki újonnan érkezik, hívjuk el az ajtóból a kíváncsiskodó ebeket, hogy nyugodtan, egy esetleges kiszökés kockázata nélkül be tudjon jönni.

Sajnos az elmúlt hónapokban szinte minden második napra jutott egy hír különböző mérgező vagy szögekkel átszurkált csalik kihelyezéséről frekventált kutyás területeken. Ne adjunk alapot arra, hogy belénk, kutyásokba lehessen kötni! Ahogy nekünk is meg kell értenünk, hogy nem mindenki örül neki, ha körbeugrálja egy kutya, azoknak is tolerálniuk kell a kontroll alatt tartott kedvencünk látványát, akinek nincs kutyája. Tartsuk be a fentiekben leírtakat, és fogjuk ki a szelet a kötözködők vitorlájából!

Írta: Száraz Kata, a Gondos Gazdik szakértői csapatának kutyatréner tagja.