Az oktató válaszol

Kedves olvasóinknak októberben lehetőségük volt arra, hogy írjanak kutyájukkal kapcsolatos gondjaikról, és segítséget kérjenek ezek megoldásához.

Fontos tudni, hogy a kutyasuliban, ha egy gazda konkrét problémával fordul hozzám, mielőtt bármit is mondanék, elárasztom kérdésekkel, hogy minél teljesebb képem legyen a helyzetről. Nagyon sokszor beleesünk abba a hibába, hogy egy a kutya által produkált nem megfelelő viselkedést úgy szeretnénk megszüntetni, hogy annak miértjén el sem gondolkozunk. Pedig az esetek többségében nem a tünettel, hanem annak kiváltó okával kellene foglalkoznunk.

Az első lépés: figyeljük meg, pontosan mikor, milyen körülmények között „helytelenkedik” a kutya.

Próbáljuk meg kideríteni, hogy mi lehet az oka ennek a viselkedésnek, mert ha ez sikerül, akkor máris közelebb kerültünk a probléma megoldásához. Ne felejtsük el, hogy a kutyákhoz nincs távirányító, a gondok többségét nem lehet gombnyomással megszüntetni! Amennyiben magunktól nem boldogulunk, érdemes szakember segítségét kérni, aki az adott szituációt pontosan feltérképezve tud  a segítségünkre lenni.

Nézzünk néhány példát a feltett kérdések alapján.

Többen írták, hogy a kutyájuk ás.

Érdemes megfigyelni, ez mikor és hol fordul elő. Például nyáron, a nagy melegben? Kapu, kerítés környékén? Séta után vagy előtt? Elképzelhető, hogy valamit el-, vagy éppenséggel kiás? Ezek a megfigyelések segíthetnek annak kiderítésében, hogy miért készít gödröket a kiskutya.

Könnyen lehet, hogy a nagy meleg elől keres enyhülést ilyen módon, hiszen a talaj alsóbb rétegei hűvösebbek. Biztosítsunk a kutya számára megfelelő, árnyas pihenőhelyet, akár locsoljuk is fel időnként. Célravezető lehet az is, ha egyet meghagyunk a saját gödrei közül és hagyjuk, hogy azon tovább „dolgozzon”, de ha új készítésébe fog, akkor tiltjuk.

Vizsgáljuk meg mennyit mozgatjuk a kutyát, milyen változatosságot viszünk az életébe. Könnyen lehet, hogy unalmában kotor, így szórakoztatja, fárasztja magát. Ha egész nap a kertben van, a nap nagy részében egyedül, akkor ne lepődjünk meg, hogy keres magának valamilyen elfoglaltságot, például ásatásokat végez. Teljesen normális, ha egy rövid, pórázon tett séta meg sem kottyant kiskutyánk energia szintjének. Kísérletezzünk, mennyi fizikai, mentális és szociális fárasztásra van ahhoz szüksége, hogy ne a gödrökkel legyen elfoglalva, hanem békés pihenéssel. Ez kutyánk habitusa szerint változik, de napi 1-2 óra aktív mozgás, tanítgatás, játék, fajtársakkal való találkozás nagy általánosságban elegendő lehet.

Van valamilyen állat járatának nyoma a kertben? Mert lehetséges, hogy kiskutyánkból előtört a vadász és megpróbálta elejteni a prédát. Keressünk neki más foglalatosságot, ahol vadászösztöneit kiélheti!

Szintén többször felmerült az ugatás kérdése.

Ez egy kemény dió, hiszen az ugatásnak rengeteg fajtája van. Kutyánk ugathat félelmében, örömében, ijedtében, türelmetlenségében, jelezhet így, vagy kommunikálhat fajtársaival stb. Az adott szituációban kutyánk hangszínének és testtartásának megfigyelése segíthet nekünk abban, hogy rájöjjünk, mi áll az ugatás hátterében.

Nagyon nem mindegy, hogy azért ugat egy másik kutyának, mert játékra akarja hívni, vagy éppen azért, mert tart tőle és a nagy hangjával próbálja elkergetni. Félelem esetén nagyon ügyeljünk arra, hogy mi magunk nyugodtak maradjunk, ne fogjuk menekülőre. Ha idegesek leszünk, megijedünk, türelmetlenkedünk, azzal megerősítjük kutyánk viselkedését.

Követelőző ugatás esetén ne engedjünk kutyánknak! Akkor foglalkozzunk vele, amikor csöndben van.

Sír, ugat, vagy rombol a kutya, ha egyedül marad otthon?

Itt is több dolog állhat a háttérben. A rombolás éppúgy lehet feszültségoldás, mint szórakozás, az ugatás kétségbeesett hívás, vagy elfoglaltság.

Elképzelhető, hogy kutyánk pusztán unatkozik otthon egyedül, mert az energiái nincsenek megfelelően levezetve, ugyanakkor az is lehet, hogy szeparációs szorongása van, amiért otthon hagytuk.

Mindkét esetben életmódváltásra van szükségünk. Ha van lehetőségünk egy kamerával felvenni az otthonhagyott kutyát értékes információkat nyerhetünk, hogy vajon aggódik, vagy éppen bulizik magányában. A szeparációs szorongás igen összetett jelenség, mindenképp érdemes alaposan utánaolvasni a kialakulásának és kezelésének, és szakszerű segítséget kérni.

Több probléma esetében megoldást jelenthet, ha nem erősítünk rá a viselkedésre, vagyis ne érje el vele azt a kutya, amit szeretne és így nem éri meg neki tovább csinálni.

Például: vajon miért ugrál a kutyám? És mit reagálok arra, ha megteszi? Nagy valószínűséggel azért teszi, mert figyelmet szeretne. Pont ezt ne adjuk meg neki, egyszerűen fordítsunk hátat és csak akkor foglalkozzunk vele, ha mind a négy lába a földön van.

Ha túl vadul játszik, egyszerűen fejezzük be azonnal a játékot. Hamar rájön, hogy a vadulással véget vet a mókának és jobban fog vigyázni a fogaival.

A kutyánkkal kapcsolatos problémák megoldásában fontos szerepet játszhat az is, hogy milyen a vele való viszonyunk.

Sok probléma forrása lehet a tekintély hiánya, amit ha sikerül megszerezni, akkor magával a problémával már nem is biztos, hogy foglalkozni kell, mert megoldódik magától. Egy jó kutyaiskolában ebben tudnak segíteni.

Agresszió és erős félelem esetén azonban mindenképp forduljunk szakemberhez!