Az ELTE Etológia Tanszékén több mint egy évtizede foglalkozunk azzal, hogy a kutyák különféle hangjelzései (legfőképpen az ugatás és a morgás) milyen információt hordoznak az emberek és a többi kutya részére.
Az ugatás különösen érdekes kutatási témát jelent, hiszen legközelebbi rokonához, a farkashoz képest a kutya sokkal többet és változatosabban ugat, így ez a jelenség bepillantást engedhet a háziasítás során lezajló folyamatokba is. Vizsgálataink során többek között kiderítettük, hogy a különféle ugatások megértése gyakorlatilag általánosan meglevő képesség az emberek körében. Kutyatartók és nem-kutyások, felnőttek és gyermekek, sőt, kutyát sohasem látó vakok hasonló sikerességgel ismerik fel a hang alapján azokat a helyzeteket, ahol az ugatást annak idején rögzítettük. Ugyanígy meglehetősen jó elképzelése alakul ki az embereknek a kutya hangulatáról is az adott ugatást hallva.
Azonban az ugatásról az átlagembernek nem biztos, hogy a sokrétű, izgalmas biológiai jelenség jut eszébe először. Ha például az interneten a „dog barking” (angolul: kutyaugatás) keresőszóval böngészünk, az első tíz találat (leszámítva a videókat és hangfelvételeket) szinte garantáltan egy témakörbe fog tartozni: mégpedig hogy miként lehetne megszüntetni, csökkenteni az ugatást. Világszerte jól ismert a probléma, miszerint sok embert kifejezetten idegesít a kutyák hangoskodása, olyannyira, hogy ennek számos esetben jogi következményei is lehetnek. A túlzott mértékűnek vélt ugatás miatt egymást bepanaszoló, feljelentő lakosok ügyében eljáró hatóságok szankciókkal élhetnek az adott eb gazdájával szemben, egyes lakóközösségek pedig egyszerűen megtiltják a kutyatartást. Nem ritka, hogy a gazda kénytelen túladni kedvencén, illetve se szeri, se száma a kutyaugatást csökkentő, leállító segédeszközöknek. Ismeretes a kutya műtéti „hangtompítása” is, habár országa válogatja, hogy ez a beavatkozás engedélyezett-e vagy sem.
Az ugatás tehát jelentős problémaforrást hordoz a kutyatartók és környezetük számára, ennek ellenére tudományos szempontból gyakorlatilag feltérképezetlen területről van szó. Míg a különféle mechanikus eredetű zajokra jól kidolgozott határérték-rendszer létezik (gépek, utcai forgalom, zenés szórakozóhelyek stb.), a biológiai eredetű zajok (így az ugatás is) pontosabb kiismerése még várat magára. Nemrég kezdett kutatásunkban pont ezt a hiányt kívánjuk, legalábbis részben, orvosolni. Kiindulási elméletünk szerint a kutya hangja nem pusztán oly módon lesz terhes a szomszédság számára, mint ahogyan bármilyen más, zajnak minősülő hangot kibocsátó eszközé lenne. Vagyis a kutyaugatást nem csak a hangereje, hossza, illetve monotonitása teszi idegesítővé, hanem – feltételezésünk szerint – a mondandója, avagy információtartalma is.
Egyszerű párhuzamként említhetjük, hogy az ember a legkevésbé a babasírást tudja megszokni a természetes hangok közül (úgy is fogalmazhatnánk, ez a legidegesítőbb hang) – és ennek nyilvánvaló haszna van: a síró baba nem kerüli el a gondviselő figyelmét, nem marad ellátatlanul. Hasonló megfontolás vezetett minket is e kutatás során, amikor arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon az egyes ugatások akusztikai jellegzetességei befolyásolják-e az emberekre gyakorolt bosszantó hatásukat. Vizsgáltuk azt is, hogy az ugatás idegesítő mivolta és a kutyának tulajdonított hangulat között van-e kapcsolat. Végül azt is meg akartuk állapítani, vajon az ugatások eltérő mértékben idegesítik-e a férfiakat és a nőket.
A vizsgálat módszere viszonylag egyszerű volt. Mivel az Etológia Tanszéken nagy mennyiségű kutyaugatás felvétellel rendelkezünk, ezekből állítottuk össze a kísérleti hanganyagot. Ehhez az ugatásokat vakkantásokra bontottuk, és ezekből 10-vakkantásos sorozatokat „ragasztottunk össze”, mégpedig úgy, hogy három hangtani paraméter szerint rendezett hangokat kapjunk. A hang magassága, érdessége, valamint két vakkantás közötti szünet variált három fokozat (alacsony, közepes és magas) szerint. Így összesen 3 x 3 x 3, vagyis 27-féle vakkantás-sorozatunk lett. A vizsgálatban magyar és brazil egyetemi hallgatók vettek részt egy nemzetközi kutatás keretében. Összesen 80 férfit és 80 nőt kértünk meg, hogy egyenként hallgassák meg a hangmintákat, és döntsék el a következőket egy 100 pontos skála segítségével: mennyire tartják idegesítőnek az adott ugatást; mennyire tűnik agresszívnak, ijedtnek, kétségbeesettnek, vidámnak, illetve játékosnak a kutya a hang alapján?
Eredményeink dióhéjban:
- nincs különbség a brazil és magyar válaszok között
- a férfiakat általában véve jobban idegesítik a kutyaugatások
- ha a kutya hangulata negatív (félős, kétségbeesett vagy erősen agresszív), idegesítőbb a hangja
- ha a kutya hangulata pozitív (játékos, vidám), kevésbé idegesítő az ugatása
- leginkább a magas hangú ugatások bosszantják az embereket
- a mély, gyors, érdes ugatás is erősen idegesítő
Visszagondolva a bevezetőben írtakra, elméletünket, miszerint a kommunikációs tartalom összefüggésben lehet a hang idegesítő mivoltával, támogatják az eredmények. A két legbosszantóbb ugatás-típus (magas hangú, illetve gyors, recsegő, mély) jellemzően olyan helyzetekben hallható, amikor a kutya (a) egyedül hagyva siránkozik, vagy (b) agresszívan „üdvözöl” valakit például a kerítésnél. Mindkét kontextus fontos a kutya és az ember szempontjából is, vagyis az elvárható reakció a részünkről, hogy ha tehetjük, megvizsgáljuk a szituációt, tudunk-e tenni valamit. Ha ebben akadályoz valami (pl. nem a mi kutyánk ugat, hanem a második szomszédé vagy a felettünk levő lakásban élő), tehetetlen, frusztrált hangulatba kerülhetünk – vagyis felidegesítjük magunkat. Érdekes, hogy e hatás erősebben jelentkezik férfiaknál, mint nőknél. Lehet, hogy a hölgyek nagyobb érzelmi empátiája, kutyák iránti pozitívabb hozzáállása van e mögött. De az is elképzelhető, hogy a férfiak, csakúgy mint a babasírásra, indulatosabban reagálnak a kutyaugatásra is.
Természetesen sok egyéb érdekes kérdést is érdemes lesz a jövőben megvizsgálni. Így például, hogy az emberek lakhelye befolyásolja-e reakciójukat az idegesítő ugatásokra – lehet, hogy falusi környezetben élőket kevésbé zavar az ugatás, mint a sterilebb, zsúfoltabb városi környezetben lakókat. További vizsgálódási lehetőség, hogy vajon azok, akiknél éppen kisbaba van a családban, érzékenyebbek, vagy épp ellenkezőleg, toleránsabbak-e a bosszantó kutyahangokkal szemben.
Írta: Dr. Pongrácz Péter, a Gondos Gazdik szakértői csapatának etológus tagja.
Ismerd meg kutyaeledel márkáinkat:
