A rendszerváltás óta a kutya- és a macskaeledelek tömege lett hirtelen elérhető egy újonnan alakuló állatokkal foglakozó bolt és patika hálózatban: a pet-shopokban.
Megjelentek a speciális betegségekre, élettani állapotokra való tápok az állatorvosnál is. A legkülönbözőbb minőségű, összetételű, származási helyű, ízvilágú, csomagolású, száraz, félnedves és nedves tápok kaphatók azóta a kutyák és a macskák részére. Megtanultuk, hogy az otthon bármilyen jóakarattal és igyekezettel összeállított táplálék sem ér fel egy tudományos alapossággal összeállított, folyamatosan tesztelt és minősített táplálékkal.
Azt is megtanultuk később, hogy ezen optimálishoz közelítő táplálással vigyázni kell a fiatal és nagyra növő kutyák esetében, nem szabad, a kutya étvágyára, kedvére bízva és alapozva etetni, csak a testsúly és a táp mérésével kiadagolt mennyiséget lehet feletetni, mert túl gyorsan növekedhet tőle, ami bajokat okozhat a csontrendszerében, az ízületeinek kifejlődésében. A tanulási folyamat ma is zajlik, mind újabb tápokkal rukkolnak elő a gyártók.
De melyik tápot válasszuk kedvencünknek? Szárazat? Konzervet?
A tápokat ugyanúgy, mint szinte minden mást is, minőségi osztályokba sorolják. Vannak kommersz tápok, melyek az átlagos életet élő, napi néhányszor megsétáltatott, különösebb speciális igényeket nem mutató állatok számára alkalmas eledelek. A prémium tápok már nagyobb megterhelésnek (munkakutyák, vemhesség, szoptatás) kitett állatok esetében is jó tápanyagforrásnak számítanak, magasabb áron, magasabb minőségi garanciával. Ennek a sornak a legtetején a szuperprémium tápok állnak. Ezek minden minőségi próbát kiállnak, az előírt adag esetén a kutya jól bírja a nagyobb megterheléseket, szép fényes a szőre, egészséges és kiegyensúlyozott külsőt és belsőt kölcsönöznek az állatnak.
Ahogy haladunk az időben, úgy jelennek meg a legkülönfélébb, egyre speciálisabb igényeket is kiszolgáló tápok. Ma már lehet kapni az öregkori elbutulást megelőző (pl.: PRO PLAN Medium & Large Adult 7+ Age Defence), a szájhigiéniát szolgáló, az ízületek porcanyagát védő, a bőr egészségét adó hatóanyagokat tartalmazó vagy érzékeny emésztésű állatnak való tápokat is.
Rájöttek a kutatók arra is, hogy a tápokat elutasító, házi koszthoz szokott kutyák is szívesen megeszik a jó minőségű száraz eledelt, ha a szemek nagysága, összetétele vagy a textúrája számukra izgalmas. Lehet ropogtatni, rágni, ízes, nem esik a szájában rögtön szét, a különböző anyagszerkezet foglakoztatja evés közben.
A nedves tápok víztartalmán túl a zsírtartalom is magasabb szokott lenni, ami a fő vonzerő a kutya ízérzékelésében, melyet a szaglása is meghatároz, vezérel. Ezért van az, hogy a konzerv tápokat szívesen, minden különösebb szoktatás nélkül is elfogyasztják. Közben számolni is érdemes azonban, melyik éri meg jobban: a töményebb, jó minőségű száraz táp, amihez a kutya vizet iszik, vagy a nedves táp, mely ízletesebb, de kisebb beltartalommal rendelkezik? De mi van a régi etetési gyakorlatokkal?
A maradék házikoszt nagy előnye egyesek szerint, hogy nem kell külön megvásárolni, ami a mi ételünkből leesik, azt kapja a kutya. Ezzel az a gond, hogy rákényszerítjük az emberi ételek fogyasztására, mely legritkább esetben fedezi a valós tápláló hatóanyag szükségletét, de sokszor káros a benne lévő sok fűszer miatt.
A leggondosabb összetételű házi „kifőzdés” eledel is tartalmazhat hibákat. Nem jó gyakorlat az, amikor pl. a csirke farhátat kenyérrel adjuk a kutyának hosszabb ideig. Hiánybetegségek forrása az ilyen etetés, meggyengülhet az immunitása, fénytelenné, zsíros tapintásúvá válhat a szőre, a bőre korpázásnak indulhat. A teljesítménye, az izomereje, mozgás öröme, néha az életkedve is csökken, hízás következhet be.
A nyers hús és nyers csont etetése is rejt magában veszélyeket. A baromfi vágóhídon a legalaposabb technológia esetén is előfordul, hogy béltartalommal szennyeződik a hús (különösen a kacsa és a csirkehús esetében kerülhet ez szóba a leginkább), aminek a következménye lehet egy komoly szalmonella baktérium okozta bélgyulladás. Irányelvnek a nyers etetésben azt tekintjük, ami a magunk számára is kötelező. Mi sem esszük a baromfi- és disznóhúst nyersen. Esetenként tiszta marhahúst viszont fogyasztunk hőkezelés nélkül, (bár fűszerekkel, lsd. tatár bifsztek). Ezt a kutyánál is megtehetjük időnként, fűszerek nélkül.
A csontetetéssel is vigyázni kell. A sok csont idős korban könnyen súlyos székrekedést okozhat, a hosszú csöves csontokat a rágáskor szilánkokra aprítja a kutya – különösen, ha habzsolva eszik – megsértheti vele a tápcsatorna bármely részét. Fő elv: egyszerre ne adjunk soha sokat, és puha, szivacsos csontot válasszunk!
Tehát összefoglalva: válasszuk ki a kutya mozgás intenzitásának, korának, testnagyságának, esetleges speciális igényeinek, és végül, de nem utolsó sorban: ízlésének megfelelő száraz eledelt. Ha bizonytalanok vagyunk, kérjük ki állatorvosunk véleményét!
Írta: Dr Bánfi András, kisállatgyógyász-szakállatorvos, a Gondos Gazdik szakértői csapatának tagja.
Ismerd meg kutyaeledel márkáinkat:
Kapcsolódó cikkek:
