Táplálékallergia és a táplálkozásbiológia

Manapság ha kutyagazdikkal beszélgetünk, aggasztóan gyakran hallani arról, hogy valakinek a kedvence táplálékallergiától szenved. Cikkünkben Dr. Pongrácz Péter ad iránymutatást a témában.

A tünetek szerteágazók, ezért nem könnyű a betegséget diagnosztizálni. Az allergiás kutya egyaránt mutathat emésztőszervi (hasmenés, erőteljes gázképződés), kültakarót érintő (viszketés, vakaródzás, szőrhullás, végtag-kisebesedés), és gyulladásos tüneteket (különösen a fülben).

Ha pedig a diagnózis élelem-allergia, még mindig ott a feladat, hogy megtaláljuk az állatorvos segítségével, vajon mire is mutat ilyen kínzó tüneteket a kutya. Ezt többnyire elvonásos-kizárásos alapon szokták kideríteni. A kutyának ilyenkor először semmi olyan ennivalót nem adnak, amit addig fogyasztott, viszont átállítják egy olyan eledelre, amelyben egy addig nem etetett fehérjeforrás van. Ha a tünetek elmúltak, a kutyának egymás után, egyesével elkezdik adni a korábban megszokott fehérje-komponenseket, amíg a tünetek ismét fel nem bukkannak. Így lehet beazonosítani a bajkeverő eledel-típust.

Amint azt említettük, az élelmiszer-allergia a táplálék fehérje komponenseire alakul ki. Meg kell különböztetni az élelmiszer-érzékenységtől, ami azt jelenti, hogy bizonyos összetevőket a táplálékban a kutya nem tud megemészteni – gondoljunk pl. az emberi laktóz-érzékenységre. A felnőtt kutyák többsége a laktózérzékeny személyekhez hasonlóan nem tudja hatékonyan emészteni a tejcukrot.

Az allergia más – ez ugyanis az immunrendszer reakciójából ered. Élelmiszer-allergia esetén az emésztőtraktusból nem kellő mértékben lebontott fehérjemolekulák jutnak a felszívást végző szövetekbe, és itt abnormálisnak tekinthető védekező reakciót váltanak ki a szervezetből. Az allergia elkerülésének legegyszerűbb módja, ha a kutya nem találkozik a reakciót kiváltó fehérjével –más fehérjeforrást etetünk vele, vagy a fehérjéket teljesen lebontott állapotban tartalmazó ételt kap.

A diagnózison és kezelési módokon túl azonban még mindig ott a kérdés: vajon mitől lesznek élelmiszerallergiásak a kutyák? Miért tűnik úgy, hogy egyre több eb szenved ilyen betegségben? Van-e reális lehetőség nemcsak az allergia kezelésére, hanem a megelőzésre, elkerülésre?

Az okok közül megnevezhetünk közvetleneket és távoliakat is. Közvetlen okként az élelemallergia esetében szokták emlegetni a kutya kölyökkori súlyos bélfertőzéses megbetegedését. Ebből a megközelítésből ezek megelőzése tűnik célszerűnek, ami természetesen nem egyszerű dolog egy olyan állat esetében, mint a kutya, amely gyakorlatilag mindent potenciális tápláléknak tekint, beleértve az emberi szemmel igencsak visszataszító dolgokat is.

A közvetlen kiváltó okokra történő összpontosításnak pontosan ez lehet a gyengesége is az élelemallergia kialakulásának megértésében: a fától nem látjuk esetenként az erdőt. Ha belegondolunk, a kutya hosszú evolúciója során pontosan arra „szelektálódott”, hogy gyakorlatilag minden emészthető táplálékforrást hasznosítani tudjon. Csak a legújabb kori, fejlett országokban élő kutyáknak adatik meg manapság a luxus, hogy tudományosan tervezett étrendeken élhetnek – tízezer éveken át a kutya valóságos szemételtakarítóként funkcionált.

Jusson eszünkbe a „kutyának sem kell” találó magyar mondás – nem éppen a kutya kényes gyomrára utaltak eleink ezzel sem. Tehát ha napjainkban a híresen ellenálló gyomrú, a szó szoros értelmében mindenevő kutya egyre gyakrabban mutat élelmiszer-allergiát, meglehet, hogy alapvetően más helyen kellene keresni a probléma gyökerét.

Sokan hibáztatják a modern élelmiszeripar által termelt, „mesterségesnek” tartott élelmiszereket az allergia kialakulásáért. Valóban, a kutya egészségét olyan kihívások érik a technológiai vívmányok mellékhatásaként, amelyekre biológiailag nem lehet felkészülve.

Emellett azonban előfordulhat, hogy vannak olyan, akár sok száz vagy ezer éve kialakult mutációk egyes kutyákban, amelyek valamely modern, szintetikus molekulára érzékennyé teszik az állatot, és beindítják az élelemallergiához vezető félresiklási folyamatot az immunrendszerben. Sajnos, egy ilyen lehetőséggel szemben nem tudunk óvintézkedéseket tenni, hiszen jószágainkkal egyetemben nem tudunk „visszaköltözni” 300 évvel ezelőttre, amikor még nem volt telítve a környezetünk ipari termékekkel.

Az élelem allergia kiváltásának egy sokkal markánsabb, távlati oka ellen azonban még ez az előbb említett időutazás sem jelentene védelmet. Itt sajnos az egyes kutyafajták egészségének általános hanyatlásáról van szó. Amikor egy kutyafajta létrejön, ez a fajtára jellemző genetikai tulajdonságok lehatárolásával jár, vagyis a fajta genetikai variabilitása eleve csak egy részét fogja képviselni a kutya-összpopulációénak.

Ami ennél rosszabb, a tenyésztési eljárások sokszor kimondottan a szoros rokontenyésztésre alapoznak, ezzel mintegy akaratlanul is felszínre hozva addig rejtett, kedvezőtlen öröklött tulajdonságokat. A beltenyésztéses leromlás másik velejárója többek között pont az immunrendszer helyes működésének gyengülése – ami a mi szempontunkból itt pl. az élelem-allergiák egyre gyakoribb kialakulását fogja eredményezni.

Mit tehetünk gyakorló kutyatartóként, hogy csökkentsük az élelmiszer-allergia kialakulásának esélyét, illetve ha már beütött a baj, a kezelés hatékonyságának növelése érdekében? Napjainkban rendkívül sokféle kutyaeledel kapható, illetve se szeri, se száma a táplálási tanácsoknak, étrend összeállításoknak.

Sokan úgy gondolják, hogy azzal tesznek a legjobbat kedvencüknek, ha minél változatosabb összeállítású eledellel etetik – vagyis sokféle állati és növényi fehérjében részesítik. Alap esetben e stratégia teljesen jó is lenne, hiszen a kutya természetes tápláléka a „mindenevésből” következően szintén nagyon sokféle eredetű lenne. Azonban realisztikusan szemlélve a helyzetet, arra kell felkészülnünk, hogy kb. minden tizedik kutyánál jelentkeznek majd egyszer élelmiszer-allergia tünetek. Vagyis, gondolva egy esetleges majdani tesztsorozatra, ahol kizárásos alapon próbálja majd az állatorvos megtalálni, mely fehérjékre is allergiás pontosan a kutyánk, igen nehéz helyzetben lesz, ha a kutya addig már legalább 15 féle fehérjeforrást fogyasztott.

Vagyis józan megfontolásból helyesebb a kutyát néhány jól megválasztott fehérjetípussal etetni kezdésként – nehogy aztán úgy járjunk, hogy baj esetén már csak kengurut, cápát és édesburgonyát ehessen kedvencünk.

Írta: Dr. Pongrácz Péter, a Gondos Gazdik szakértői csapatának etológus tagja.