Kistestű kutya gyerek mellé

Minden leendő anyuka képzeletében megjelenik az az idilli kép, ahogyan kisgyermeke és négylábú kedvence teljes harmóniában együtt szundikálnak vagy szagolgatják a kerti virágokat, esetleg egy kistestű kutyát maga a kicsi sétáltat.

Megvalósulhat vajon ez a kép, vagy csupán vágyálom marad, netán rémálommá válik? Először is szögezzük le, minden lehetséges, de alapos felkészülést, tudatosságot és tapasztalatot igényel, legalább az egyik fél nevelésében. 

Hogyan készítsük fel kutyánkat a baba érkezésére? 

Elsőként nézzük meg, milyen kombinációban lehet a legideálisabban megvalósítani a kutyázós-babázós álmot minden fél számára.  

A leggyakoribb, hogy egy fiatal párnak már van is négylábú kedvence, így a kutyus nevelésével és a vele járó felelősséggel kapcsolatban már vannak tapasztalatai. Ebben az esetben a kutya már többnyire nem kölyökkorú, ami nagyban megkönnyíti a későbbi babás-kisgyermekes életet. A családnak kialakult napirendje van, ami a kutya igényeihez igazodik, ez a későbbiekben szintén segíti a baba számára biztonságot adó rendszeresség betartását, és a kutya életét sem borítja fel, így számára sem stressz, hanem még több öröm forrása lehet a család bővülése.

Ebben a felállásban a nagyobb testvérhez hasonlóan, a kutyánkat is fel kell készítenünk a változásokra, és a későbbiekben a kisbaba, kisgyermek mellett lehetőséget kell biztosítanunk számára a nyugodt elvonulásra és a külön, csak számára fenntartott időre is. Attól függően, hogy kedvencünk mennyi idős volt, mikor a baba érkezett, még akár egy majdnem egész kutyaéletnyi időt is együtt tölthetnek, élvezve annak minden testi-lelki előnyét, ráadásul a jól nevelt kutya mellett a szülők könnyebben taníthatják gyermeküket a felelős állattartásra. 

Baba után kutya? A kulcsszó: felelős döntések és önismeret 

A második leggyakoribb helyzet, és egyben az egyik legnehezebb, amikor a család kölyökkutyát fogad be és ugyanebben az időszakban születik a gyerek is. Nos, ezt a kihívást nagyon nehéz teljesíteni, csak nagyon tapasztalt kutyásoknak vagy nem első babát váróknak ajánljuk! Ilyenkor nem elég a szertelen kiskutya minden csínytevése, a szobatisztaságra és engedelmességre nevelés terhe, életünket kicsit bonyolítja a babavárással járó számtalan teendő is.

Majd végül az újszülött érkezése legtöbbször pont a legkritikusabb kutyakamaszkorban következik be, ami a szokásos nehézségek mellett sajnos sokszor vezet a szükséges következetesség elhagyásához, ami a legrosszabb esetben kellemetlen viselkedési problémákhoz is vezethet a négylábúnál.  

A másik véglet, amikor cseperedő gyermekünk mellé szeretnénk egy négylábú társat is. Ebben az esetben jól kell ismernünk a saját képességeinket és lehetőségeinket ahhoz, hogy az ideális időpontot válasszuk ki, mikor jöjjön a szőrös családtag, akár kölyök, akár felnőtt kutya befogadásán gondolkozunk. Természetesen minden gazdi és szülő más és más, de a legjobb, ha gyermekünk már olyan korú, hogy tudja kontrollálni az érzelmeit, mozdulatait bizonyos szinten, amikor már képes megérteni és elfogadni egy másik állatfaj eltérő viselkedésformáit és igényeit is.

Emellett, főként, ha kölyköt választunk, legyünk benne biztosak, hogy elegendő időnk és energiánk lesz az új családtag ellátására is, hiszen gyermekünk akármilyen lelkes, legfőképpen a játszó és tettestársa lesz a kutyusnak a munka neheze ránk vár. 

Kistestű kutyával könnyebb az élet?

Az utóbbi két esetben a kutya kiválasztása során gondoljuk végig, milyen teendők várnak ránk. A baba vagy a kisgyermek mellett a kutyát is le kell mozgatnunk, szellemileg lefárasztanunk, nevelnünk, szükség esetén fegyelmeznünk és rendszeresen sétáltatnunk, ami például babakocsival nem egyszerű feladat.

Segítheti a helyzetet, ha kutyánkat a kistestű fajták közül választjuk: egészen egyszerűen méreteik miatt könnyebben boldogulhatunk egy maximum 10 kilós kutyussal, sőt később gyermekünk is jobban részt tud venni a házi kedvenc körüli teendőkben fizikai méretük hasonlósága miatt, akár játékról, akár sétáltatásról legyen szó.  

Sajnos nagyon gyakori, hogy a nevelési nehézségek miatt vagy idő hiányára hivatkozva a családok megválnak a négylábútól, ezzel nagy fájdalmat okozva gyermeküknek, és egyben egy hibás viselkedésmintát prezentálnak számára. Ez a végkifejlet felelős döntésekkel és önismerettel elkerülhető.

A társállattal való felnövés életre szóló előnyei 

A harmonikus állat-gyermek kapcsolat erősíti az érzelmi biztonságot; a rendszeresség, a következetesség, ami a kutyatartás elengedhetetlen része, a kisgyermek számára is olyan keretet ad, mely erősíti a biztonságérzetét. Egy másik, emberi gondoskodásra szoruló állatfaj megismerése önkéntelenül is fejleszti a gyermek érzelmi intelligenciáját.

Hosszú távon a társállatokkal cseperedő gyermekek empatikusabbak, elfogadóbbak társaikkal szemben, jobban viselik a változásokat, könnyebben észreveszik mások megszokottól eltérő érzelmi vagy egészségi állapotát, hiszen szőrös kis társukkal is hasonlóképp kommunikálnak.

A számtalan, nyilvánvaló előnye mellett néhány nehézségre is fel kell készülnünk. Kisgyermek mellett nem hanyagolhatjuk el kutyánk rendszeres egészségügyi kontrollját, szigorúan be kell tartanunk a paraziták elleni védekezési protokollokat és higiéniai alapszabályokat.

Végül a legnehezebb, amikor kedvencünk az útja végére ér, fel kell készülnünk rá, hogy ez nem csak minket érint rosszul, gyermekünket még jobban meg fogja viselni, különösen, ha érzelmileg kritikus életkorban, élethelyzetben van (iskolaváltás, kamaszkor stb.). Ahhoz, hogy az addigi pozitív hatásokat ne oltsa ki a fájdalom és az értetlenség, felkészültnek és támogatónak kell lennünk, akkor is, ha számunkra sem egyszerű.

Bármelyik variációt is választjuk, ne felejtsük el, hogy gyermekünk számára nekünk kell jó példát mutatni, ezért döntsünk felelősen az új családtag érkezéséről!