A Gondos Gazdik Facebook oldalán kérdezhettétek Steiner Kristófot saját kutyás tapasztalatairól, tanácsairól. Íme a válaszai!
Hegedűsné Tünde: Welsh terrier kutyám van akit szépen letudok ültetni,de ha valaki csak egy kicsit is rá mosolyog már meg is bolondul. Imád mindenkit és pillanat alatt ki szúrja,hogy ha valaki rá néz vagy csak mosolyog. Mivel tudnám le szoktatni,hogy azért nem kell mindenkinek örülni!
Személyes, talán nem túl szakmai, inkább “gazdii” véleményem az, hogy nincs édesebb egy vidám kutyusnál. Rengeteg antiszociális ebet ismerek, akiket nem kedvel a környezete – legyen szó emberekről vagy kutyákról – de olyat még sosem tapasztaltam, hogy valaki méregbe gurulna, ha egy kutyus túl kedves vele. Extrém esetben – például kávézókban, ha fenn áll a veszélye, hogy az eb örömkitörései vadidegeneket is “veszélyeztethetnek” – egyszerűen csak kösse pórázra a szék lába mellett. Magam is így teszek, bár Özge esetében inkább a mások által fogyasztott ételek jelentik az öröm forrását.
Csenge Kiss: Kedves Kristof :) Az a kerdesem,hogy van egy tacsko keverekem, most volt 3 honapos. Nagyon felos (egy honapja van nalunk) es nagyon fel az utcan. A hazunk korul szoktunk setalni, de az a problemank, hogy nem pisil-kakil az utcan. Csak a kertbe. Mi az oka, es hogy lehetne megoldani?:)
Nekünk is van egy félős ebünk: Chopa képes volt a kirakatokban visszatükröződő fáktól is megrettenni, ilyenkor pedig annak is fennáll az esélye, hogy egy autó elé ugrik, ezért tudatosan hozzászoktattuk a nagy és kalandos sétákhoz. Sétáltassa – természetesen pórázon – városban, természetben, ha teheti, zárt kertben, ismerősnél-barátnál engedje szabadon, és hagyja, hogy minél több kapcsolatot teremtsen – más kutyákkal, fákkal, oszlopokkal, miegymással. Tapasztalatom szerint minél többet lát a kiskutya a nagyvilágból, annál inkább hozzászokik az ingerekhez, így “immunis” lesz a félelemre.
Kovács Judit: Nekem van egy 7 hónapos havanese kis kutyám és örökké a cicákat piszkálja nem tudom hogy mit csináljak még hogy ne bántsa őket.
Azt hiszem ezzel a klasszikus problémával sok kutyatartónak kellett már szembenéznie. A macskások és a kutyások közti feszült viszonyt nagyban élesíti, hogy rengeteg gazdi egyszerűen elfogadja: az ő kutyája egy olyan “macskakergetős” típus. Szintén Chopa kutyánk volt az, aki pár éve még azonnal vagánykodni kezdett, ha macskát látott – ilyenkor alaposan megszídtuk, de ez nem sokat hatott rá. Az igazi változás akkor következett be, amikor két hónapra egy megosztott lakásba kényszerültünk a két kutyánkkal, amerikai lakótársnőnknek pedig volt egy Earl nevű cirmosa. Két-három kergetőzési kísérlet után megértették, hogy mindketten büntibe kerülnek, ha terrorizálják a másikat, két-három hétig kerülték egymást, majd egy hónappal megismerkedésük után már közös kanapén is hajlandóak voltak osztozni.
Suna Ildi Facee: Nekem yorkim van 8 éves… viszont hogyan lehetne megszüntetni hogy ne jelöljön? És mi a legjobb tisztito szer ami semlegesiti nála hogy ne érezze az előző jelölt helyet? Köszönöm előre is
Talán nem szép, hogy ország-világ előtt kiteregetem Özge szennyesét, de ő tizévesen is időről időre megpróbálja bebizonyítani nekünk, hogy ő az úr a háznál – és megjelöl egy sarkot. Ezt volt, hogy türelmes szídás, máskor türelmetlen üvöltözés, ritkán pedig bünti követte, de néhány hónap elteltével ismét elkövette a gaztettet – általában olyankor, ha figyelmet követelt magának, mert mi épp mással, vagy egymással voltunk elfoglalva. Akárhogy is, az egyetlen tippem, hogy minden egyes baleset után következetesen, szigorú hangon, de nem valós méreggel “beszélgessen el” vele, majd küldje egy kényelmetlen sarokba mondjuk tíz percre. Nálunk hónapokra beválik. Emellett beszereztem egy elszoktató sprét (jól felszerelt állateledel boltokban kapható) melyet azokra a helyekre szórok, ahová visszajárt pisilni – ez nem csak a szagot semlegesítette (természetesen alapos felmosás után), de azt is megelőzte, hogy Özge ismét kinézze magának a könyvespolc lábát.
Ismerd meg macskaeledel márkáinkat:
Kapcsolódó cikkek:
