A kutya- (és macska-) tartáshoz kapcsolódó iparágak közül kétségkívül a táplálék előállítása és forgalmazása képviseli a legnagyobb, legszervezettebb területet.
Kedvenceink etetésével rengeteg könyv, internetes fórum, szakcikk foglalkozik.
Az állatorvosi praxisban mind gyógyászati, mind táplálási tanácsadásban rendkívül gyakori az étrenddel kapcsolatos esetek száma. Az átlagos kutyatartó számára valóságos „bőség zavara” áll elő, vajon mivel is etesse kedvencét, hogy annak a lehető legjobbat, leghelyesebbet adja. Gyakran zavarba ejtően komplex információáradattal találhatjuk szembe magunkat.
E helyzet első pillantásra nehezen érthető. Gondoljunk csak bele: ha „egyszerű” vadállatokról van szó, legyenek bár távoli földrészek lakói (pl. oroszlán, zebra, hiéna, csimpánz), avagy Magyarországon is élő fajok (pl. róka, héja, vaddisznó, ürge), egy átlagos zoológiai ismeretekkel rendelkező illető is nagy valószínűséggel meg tudja mondani, mit is esznek általában ezek az állatok. Miért lenne akkor olyan nehéz kitalálni, mit adjunk enni a kutyának?
Ugyanakkor egy másik szemszögből nézve érthető a sokszor egymásnak ellentmondó elméletek sokasága a kutya táplálásával kapcsolatosan: gondoljunk csak bele, elméletileg saját magunkat, az emberi fajt kellene legjobban ismernünk, mégis – ki állítaná, hogy ismeretes az egyedül boldogító emberi étrend titka? Ráadásul, megint csak párhuzamosan az ember étkezési szokásai körüli zűrzavarral, a kutya esetében is sok a kérdőjel a „természetes” étrenddel kapcsolatban.
A kutya természetes étrendjét sokan a farkas alapul vételével kívánják kikövetkeztetni, abból kiindulva, hogy ez a ragadozó a kutya legközelebbi ma is élő vad rokona. Ebből kiindulva egy többé-kevésbé tisztán húsevő állatként jelenik meg a kutya egyesek szemében, ahogyan a farkasra sem jellemző a növényi eredetű táplálék nagymennyiségű fogyasztása.
Ezzel az elmélettel biológiai szempontból az a gond, hogy a kutya általában véve nem „csak” egy szelíd farkas. Ugyanúgy, ahogyan a kutya társas viselkedése, kommunikációs magatartásformái, elmeműködése is átalakult a háziasítás során a farkashoz képest, energiaigénye, élettani folyamatai is változhattak az új környezetben.
A domesztikáció egyik érdekes következménye pontosan a táplálkozáshoz köthető – ez pedig a keményítő emésztésének fokozott képessége a kutyában – a farkassal szemben. Pár éve, 2013-ban jelent meg az a genetikai tanulmány, amelyben olyan génekről volt szó, amelyek jelentősen különböznek farkasok és kutyák között, feltehetően kapcsolódva a háziasítási folyamathoz. Kiderült, hogy a kutyában egyes genetikai mutációk révén jóval intenzívebb azon enzimek termelődése, amelyek keményítőt tudnak bontani. Ebből arra következtethetünk, hogy a kutya egy szénhidrátban (vagyis pl. keményítőben) gazdagabb étrendhez alkalmazkodott a farkashoz képest.
A „farkas-alapú” húsevő étrend mellett a másik nagy „klasszikus” a kutya táplálása tekintetében az ételmaradékon való tartás.
Az ételmaradék etetése azért volt népszerű, mert nem állt rendelkezésre előre gyártott kutyaeledel. Míg a nyugati világban, elsősorban az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, a gyári kutyaeledelek már a XX. század elején megjelentek a boltokban, Magyarországon ezek csak nagyjából a rendszerváltozást követően váltak elérhetővé.
De térjünk vissza az eredeti kérdéshez: mi a kutya természetes tápláléka? Ha a kutya már eltávolodott biológiailag a farkastól, akkor hol figyelhető meg eredeti környezetében a viselkedése? Erre a választ azért nehéz megadni, mert a kutya „mesterséges” élőlény abból a szempontból, hogy evolúciója mindvégig az ember valamilyen mértékű ráhatása mellett zajlott. Vagyis ahány ország, ahány gazdasági övezet, annyiféle lehet a kutya legjellemzőbb környezete.
Ha röviden kellene jellemezni azon kutyák étrendjét, amelyek életben maradása nem az emberi gondoskodás, hanem saját maguk adaptív döntésein múlik, akkor egy olyan mindenevő jelenik meg előttünk, amely meghökkentően alkalmazkodó képes, preferálja az állati eredetű fehérjét, de szinte kizárólagos szénhidrát-jellegű eledelen is fennmaradhat.
Mi ebből a tanulság? Kedvencünk alapvetően kis igényű a táplálékát tekintve, azonban ez nem jelenti azt, hogy ezzel vissza kellene élnünk. A kutya mindenevésre is alkalmas húsevő, amelynek változatos, kiegyensúlyozott táplálása nemcsak egészségügyi szempontból indokolt, hanem minden bizonnyal élvezetet is jelent az állat számára.
Írta: Dr. Pongrácz Péter, a Gondos Gazdik szakértői csapatának etológus tagja.
Ismerd meg kutyaeledel márkáinkat:
Kapcsolódó cikkek:
