Az újszülöttek életének és környezetének legfontosabb szereplője az édesanya. Nincs ez másképp négylábú barátainknál sem: életük kezdetén a kiskutyák igen esendőek lennének, ha nem lennének az anyjuk mellett.
Az anyaállat ugyanis nemcsak a meleget és a mindig megfelelő összetételű és hőmérsékletű tápanyagot nyújtja folyamatosan a kicsiknek, hanem az immunológiai védelmet is.
Ez azt jelenti, hogy abban az időszakban, amikor gyakorlatilag aktív ellenálló képességük még nincs, az édesanyjuktól kapott tejjel együtt az életük elő 12-24 órájában készen kapott ellenanyagokat használják fel a saját szervezetükben a kórokozók leküzdésében – ezt nevezzük passzív immunitásnak.
8 hetes korban kezdődik az aktív immunitás kialakulása, ami azt jelenti, hogy a kölyökkutyák szervezete elkezd ellenanyagot termelni az idegen anyagok, kórokozók ellen.
A fokozatosan kiépülő saját immunitáskészség mintegy leváltja a kiürülő anyai ellenanyagokat a védelemben. Erre épül az oltási program is. 8 hetes kortól kezdve – egyre szélesítve a palettát – olyan kórokozók ellen alakítunk ki a kölykökben aktív immunitást, mint amilyen a szopornyica, a fertőző májgyulladás, vagy a parvo vírusos gyomor és bélgyulladás. Mindezek a betegségek ebben a fiatal korban fenyegetnek leginkább, az oltási program következetes betartása ezért is kritikusan fontos.
A jó immunműködés kialakításában azonban nemcsak az oltóanyagok, hanem a kiegyensúlyozott, a fejlődés igényeinek megfelelő, optimális táplálkozás is fontos szerepet játszik. Ezért különösen fontos, hogy ha magunk készítjük a kutya kosztját, tisztában legyünk a kiskutya mindennapi, aktuális tápanyag igényével, hogy megfelelően tudjuk azt összeállítani.
Egyértelműen egyszerűbb azonban a tápgyártók tudományos alapossággal összeállított receptúráit tartalmazó eledelt kiválasztanunk a kisállatkereskedésekben, ahol csak azt kell megnéznünk, milyen korú és fajtájú kutyának vásároljuk az eledelt, sőt, a speciális igényeit is figyelembe tudjuk venni. Ha például érzékeny a kiskutya emésztése, vagy hajlamosabb a bőrviszketésre és vakarózásra, válasszunk olyan eledelt, ami az ebből fakadó speciális igényeknek megfelelő táplálást biztosít.
Ugyanúgy, ahogy az embereknél, a kiskutyáknál is érdemes a prevencióra fektetni a legnagyobb hangsúlyt: tegyünk meg mindent, hogy megelőzzük a bajt. Ha mégis megbetegszik a kölyökkutya, akkor nagyon fontos, hogy megfelelő kezelést kapjon, méghozzá viszonylag gyors reagálással. Ne várjunk napokig, abban bízva, hogy majd jobban lesz, hanem haladéktalanul kérjük ki állatorvosunk tanácsát. A fiatal szervezet nagyon könnyen kiszárad hányás vagy hasmenés esetén és kerülhet válságos állapotba pár óra alatt. A kihűlés is, a felhevülés is gyorsabban kialakulhat kölyökben, mint a felnőttben.
Az általános figyelmet igénylő dolgokon túlmenően bizonyos fajtáknál speciális dolgokra is külön érdemes vigyázni. A tacskó gerince például nem alkalmas a tartós lépcsőzésre már fiatal korban sem. Építsünk rámpát neki, hogy biztonságosan tudjon közlekedni. Ha pedig sok a lépcső, amit nap mint nap meg kell másznia, vigyük fel-le egy hordozótáskában, mert a függőleges irányú mozgás túlzottan megterheli a gerincét – így például arra is figyeljünk, hogy ne ugráljon fel a kanapéra, ágyra. Ha játszunk vele, kerüljük azokat a mozgásformákat, amihez magasra kell ugrania, labdázásnál inkább hosszan előre dobjuk neki a lasztit, ne fölfelé.
A yorkshire terrier lábai olyan vékonyak, hogy egy-egy magasabb székről vagy asztalról való leugrás során akár el is törhetnek az alkarcsontjai. Ne kockáztassunk: tiltsuk meg az ilyen magasugrásokat. Az angol és a francia bulldog sajnos gyakran igen sok fejlődési rendellenességgel születik. Érdemes arra például odafigyelni, hogy a hortyogó légvételei nem fordulnak-e nagy melegben súlyosabb légszomjba. Előfordulhat az is, hogy rendszeresen rosszullétet, akár hányást tapasztalunk nála etetés után – ilyen esetben is kérjük ki az állatorvos véleményét.
Ismét megfigyelhetjük az örök igazságot: ahány kutyafajta, annyiféle érdekességet, különlegességet hordoz mind a nevelésben, a fejlődésben, a kommunikációban és a gazdihoz fűződő kapcsolatban.
A számunkra leginkább megfelelő kutyafajta kiválasztását tehát mindenképp alaposan át kell gondolni, utána kell nézni, kérdezősködni kell, ismerkedni a fajtákkal és ez alapján eldönteni, kinek milyen vérmérsékletű, nagyságú, szőrhosszú, intelligenciaszintű, mozgásigényű, gondozási igényű kutya ideális. Ismerd meg fajtaútmutatóinkat!
Írta: Dr. Bánfi András kisállatgyógyász-szakállatorvos.
Ismerd meg kutyaeledel márkáinkat:
Kapcsolódó cikkek:
