Az akita inu nagytestű, erős, méltóságteljes kutyafajta. Büszke fej- és testtartását kis füle és mélyszínű szeme még jobban kihangsúlyozza. Vastag, puha bundája kiváltképp vonzza az emberi tekintetet.
Talán nem meglepő, hogy az akita inu erős fizikumú és erős személyiségű, ezért nem ajánlott kezdő kutyatulajdonosoknak. Megfelelő képzést valamint korai és folyamatos szocializációt igényel. Bár idegenekkel szemben tartózkodó lehet, saját családjához hűségesen ragaszkodik. Bátor, csendes őrkutya, ezt a tulajdonságát saját hazájában kimondottan becsülték, továbbá fontos megemlíteni, hogy erős vadász- és védőösztönnel rendelkezik.
Származási ország: Japán
Az akita inu a legnagyobb a japán kutyafajták közül, eredetileg az 1600-as években tenyésztették Akita tartományban, mint rendkívül sikeres harci kutya. A XIX. század végén azonban más fajtákat is importáltak a harci színtérbe. Ez a japán fajták népszerűségének csökkenését eredményezte. Mivel a kutyaviadal lehetősége kiesett, más munkát kellett számára találni. Gond nélkül megállta helyét őrző-védő kutyaként, vadász-, rendőr- és kiállítási kutyaként, valamint társkutyaként egyaránt.
Sok fajtához hasonlóan az akitánál is gyakoriak a különböző örökletes szembetegségek és a csípőízületi diszplázia (ami mozgásnehezítettséget okozhat). Ezért fontos ezek kiszűrése a tenyésztés előtt.
Napi egy-két óra testmozgás elegendő számára, ugyanakkor természetesen boldogan fogadja, ha ennél több mozgási lehetőséget tudsz neki biztosítani.
Az akita inu nagytestű kutya, ezért nagyobb teret igényel. Előny, ha van egy biztonságosan körbekerített kert ahol kedvére bóklászhat és amit őrizhet. Idegenekkel szembeni zárkózottsága miatt az akita számára egy, közeli szomszédok és más zavaró tényezőktől mentes vidéki élet a tökéletes.
Amellett, hogy farkasétvágyúak, a nagytestű kutyák kistestű társaikhoz képest eltérő tápanyagszükséglettel rendelkeznek, beleértve az ásványi anyagok és vitaminok egyensúlyát is. Az akita hajlamos a puffadásra és a gyomorproblémákra. Ezen panaszok valószínűségének csökkentése érdekében javasolt többszöri, kisebb adagú étkezést biztosítani számára.
Ami ápolását illeti, az akita bundája heti legalább két-háromszori alapos fésülést igényel. Vedlési időszakban javasolt ezt több alkalommal, dupla fogú fém fésű használatával kiegészíteni. A fajta esetében intenzív vedlésre kell számítani.
A többi nagytestű, erős munkakutyához hasonlóan az akita is magas szintű kiképzést és folyamatos szocializációt igényel annak érdekében, hogy fegyelmezetté váljon és biztonsággal lehessen vinni más kutyák és az emberek közé. Bár fontos megtanítani neki a behívást, vadászösztöne miatt nem mindig lehet rá számítani, hogy vissza is jön. Néhány akita élvezi a tanulást, más egyedekre sokkal kevésbé hat a hagyományos kiképzés. Ennek ellenére meglehetősen kötődik gazdájához, és csak viszonylag ritkán bóklászik el messzire.
Az akita inu nem kimondottan családi kutya, mert ugyan elkötelezett saját családja iránt, a látogatókat és a családi élettel járó kizökkentő eseményeket nem kedveli. Egy csendes családban, idősebb gyermekek mellé azonban jó társ lehet.
Habár sok kutya köztudottan gyermekbarát, minden kutyát és gyermeket meg kell tanítani a helyes viselkedésre és egymás kölcsönös tiszteletére annak érdekében, hogy biztonságban élhessenek egymás mellett. Ugyanakkor a kutyát és a gyermeket soha nem szabad felügyelet nélkül hagyni, a szülőknek minden mozdulatot ajánlott odafigyeléssel kísérni.
A leghíresebb akita Eizaburo Ueno tokiói professzor hűséges társa, Hachi volt. Hachi minden nap elkísérte gazdáját a shibuya-i vasútállomásra, és ott várta, amíg vissza nem ért a munkából. 1925. május 25-én Ueno professzor életét vesztette az irodájában, de Hachi a következő kilenc évben, egészen saját haláláig egymagában tette meg oda-vissza az utat az állomásra és várta szeretett gazdáját, aki soha nem jött el. Emlékét ma egy Hachi szobor őrzi az állomáson.
