Segítség kutyaválasztáshoz - Milyet?

Emlékszem még arra az időszakra, amikor elhatároztam, hogy magamhoz veszek egy kölyökkutyát. Roppant izgalmas volt. Nem kis döntést hoz meg ilyenkor az ember - cikkünk Száraz Kata kutyaoktató tollából.

Ez a lépés az elkövetkező 10-15 évben komoly hatással lesz a mindennapjaira, mégis sokszor tapasztalom, hogy hirtelen ötlettől vezérelve, utánajárás nélkül kerülnek családokhoz a kutyák. Ha azonban megfontoltan választunk családi kedvencet, sok kellemetlen meglepetéstől és csalódástól kímélhetjük meg magunkat és négylábúnkat egyaránt.

Minden kornak megvannak a maga divatkutyái. Egy időben a dalmaták voltak, majd a beagle-k, mostanában pedig a fáról is vizslák lógnak.

Nem is lenne ezzel gond, ha vásárlás előtt mindenki alaposan tájékozódna a kiszemelt fajta jellemzőiről, és nem azzal indokolná a választást, hogy cukinak látta egy rajzfilmben.

Ahány kutya, annyi személyiség, ez így igaz, de azért a fajta ad egy meghatározó karakterkészletet, amivel egyedeinek döntő többsége rendelkezik. Ez annak köszönhető, hogy eredetileg konkrét célokra tenyésztették ki a különböző fajtákat. A küllem, napjaink uralkodó tenyésztési irányzatával ellentétben, csak másodlagos szempont volt, a hangsúly a használhatóságra került. Így jöttek létre a terelő kutyák, a vadászkutyák, az őrző-védő kutyák, a társasági kutyák stb.

A családi kutyatartás elterjedésével ezen tulajdonságok közül sok háttérbe szorult ugyan,  de továbbra is mélyen kódolva vannak az adott fajtában, még ha meg is figyelhetők halványodó tendenciák. Ezért aztán, ha kutyát szeretnénk és megtetszett egy fajta, mert helyesek a foltjai, mindig nézzük meg, milyen feladatra szelektálták eredetileg.

Terelő kutya? Akkor nagy valószínűséggel irtóra szeret rohangálni, elképzelhető, hogy sokat ugat és még az is meglehet, hogy a környezetében lévő kutyákat csipkedések közepette próbálja egy kupacba hajtani.

Nagytestű pásztor? Készüljünk fel erős territoriális viselkedésre, élelemmel való motiválás nehézségeire és családon kívüliekkel való bizalmatlanságra.

Északi szánhúzó, akiket simán szélnek eresztettek anno akár hónapokra? Valószínűleg igen önálló és makacs mind, hiszen, aki gyámoltalan volt, annak nemhogy kölykei nem lettek, de még a fogát is otthagyta. Vajon makacsabb tudok lenni nála? Elhiszi, hogy tudom irányítani? Vagy csak tetszik, hogy kék a szeme?

Vadászkutya? Erős zsákmányösztönre, hatalmas mozgásigényre számíthatunk, jó szaglásra, no és arra, hogy egy nyom könnyedén elcsalhatja tőlünk.

Az internet telis-tele van igaz és hamis információval a különböző fajtákról, ennek megfelelően nem szabad mindent készpénznek venni, de kiindulási alapnak jó lehet. Keressünk fel tenyésztőket, fajtamentőket, olyanokat, akik az általunk kiszemelt fajta egyedeivel élnek, tőlük első kézből szerezhetünk további ismereteket.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a különböző problémák nagyon sok esetben a kutya igényeinek nem megfelelő kielégítéséből fakadnak.

Vegyük példaként a beagle-t, akit elég sokan elkönyveltek „szökős” kutyának. Nézzük meg, melyek azok a tulajdonságai, amik miatt ez a jelző ráragadt!

Vadászatra tenyésztették ki, kezdetben nyulak, majd – a kosztümös filmekből is ismert – rókák falkás vadászatára használták. Mit követel ez meg többek között a kutyától?

• Hogy a távolban lévő vadat a szaga alapján hosszasan kövesse, ebből a tevékenységéből ne zökkentse ki lehetőleg semmi, mindezt kutyák, lovak, emberek társaságában.
• Az erős idegrendszer elengedhetetlen, ahogy az is, hogy önálló legyen és képes legyen döntéseket hozni.
• Rengeteg energia, erős ösztönök vannak kódolva ezekben a kutyákban, amelyeknek a levezetése, jó mederbe terelése nem egyszerű feladat.

Ha ezt nem sikerül „megugranunk”, nincs miért csodálkoznunk azon, ha a kutyánk magának keres megoldást, például úgy, hogy megsétáltatja magát. A szökés tulajdonképpen nem is tulajdonság, inkább tünet, amit kezelhetünk helyileg, például bombabiztos kerítések építésével, de a kiváltó okokat ezzel még nem szüntetjük meg.

Ha sikerült felmérnünk, hogy mennyi időt, energiát tudunk a leendő kutyánknak szentelni, és megtaláltuk az ehhez passzoló kutyafajtát, vagy keverékkutyus mellett döntöttünk, a konkrét egyed kiválasztásakor jó, ha szem előtt tartjuk a várható temperamentumra utaló jeleket. Természetesen a kutyánk viselkedését a neveléssel módosíthatjuk, de az alap személyiségtípusa a génjeiben van. 

• Figyeljük meg, hogyan viselkedik a kutyus megszokott környezetében, mennyire ijed meg váratlan zajoktól. Ebből az idegrendszere stabilitására, érzékenységére következtethetünk.
• Ha nagyon megrémül és nehezen nyugszik meg újra, akkor igen érzékeny kutyussal van dolgunk, míg ha rezzenés nélkül odamegy a zajforráshoz, akkor nagyon magabiztos, mondhatni vakmerő.
• Nézzük meg, mennyire kezdeményez, odajön-e hozzánk egyenesen vagy óvatoskodik, számára ismeretlen terepet egyből élénken körbeszimatol vagy nem akaródzik kimozdulnia a helyéről. Előbbi példák arra engednek következtetni, hogy a kutyus adott helyzetekben mennyire domináns, azaz mennyire erős az irányításra való törekvése. Vajon rá tudjuk-e majd venni arra, hogy elfogadja, kettőnk kapcsolatában mi vagyunk a vezetők?

Természetesen a kiskutya kiválasztásához is kérhetjük szakemberek segítségét, akik arra specializálódtak, hogy különböző tesztekkel minél részletesebben jellemezzék egy kiskutya alap- karakterét.

Ha alaposan körüljártuk a kérdést és komolyan eltökéltük, hogy olyan gazdájává válunk a kutyánknak, amilyet megérdemel, akkor nincs más hátra, mint hogy hazavigyük a gondosan, szeretettel kiválasztott szőrgombócot, és belevágjunk a sokéves közös kalandba.

Írta: Száraz Kata, a Gondos Gazdik szakértői csapatának kutyatréner tagja.