Általában minden kutya-gazda párosnak megvan a kialakult napi rutinja, ismerős helyeken sétálnak, ismerős kutyákkal és gazdáikkal.
De mi történik akkor, ha valami felborítja a megszokott rendet, és idegen terepen találjuk magunkat a házi kedvencünkkel?
A válasz, mint olyan sokszor máskor is: kutyája válogatja. Vannak stabil idegrendszerű, nyugodt kutyák, akiknek sok kell ahhoz, hogy kibillenjenek lelki egyensúlyukból – ők mindenhol magabiztosan feltalálják magukat. Érzékenyebb kutyusoknak viszont gondot okozhat egy-egy ismeretlen szituáció.
Természetesen a kutya alaptermészetén kívül a gazdán is sok múlik. Ahogy arról már korábban is volt szó, ha a kezdeti szocializációra kellően nagy hangsúlyt fektettünk, akkor ebünk felnőtt korára szerteágazó ismeretekkel bír az őt körülvevő világról, a legváltozatosabb helyzetekbe került már és megtanult ezekhez alkalmazkodni.
Ezért is olyan fontos, hogy amint hozzánk kerül a kölyök, vigyük magunkkal, ahová csak lehet, akár ölben is, ha még nincsenek meg az oltásai, mert minél több tapasztalatot szerez az ún. „szivacskorszakban”, annál könnyebb dolgunk lesz vele később.
Nézzük meg néhány – a mindennapi életben gyakrabban előforduló – példán, hogy mire érdemes odafigyelnünk!
A kutyánkkal együtt vendégségbe vagyunk hivatalosak
Ha szeretnénk, hogy legközelebb is meghívjanak bennünket, nem árt, ha kutyusunk alapvető dolgokkal tisztában van. Például, hogy nagy örömében vagy izgalmában ne ugráljon fel a házigazdákra, csak akkor feküdhet fel a kanapéra, ha megengedik és a kisasztalra kipakolt sütinagy valószínűséggel nem neki készült.
Megérkezéskor hagyjuk a kutyának, hogy felfedezze a terepet, de előre kérdezzük meg az otthoniakat, van-e olyan hely, ahová nem mehet, és ezt tartsuk tiszteletben! Ne sürgessük a kutyát, engedjük, hogy a saját tempójában haladjon! Mikor már kellőképpen kiszimatolgatta, „kiörömködte” magát, és kicsit lehiggadni látszik, akkor fektessük le a közelünkben. Ehhez vihetünk neki egy ismerős pokrócot, párnát, ami a helye lehet az idegen környezetben.
Előfordulhat, hogy kedvencünk nagyon tart az új helytől vagy az idegen emberektől, esetleg be sem akar menni, ilyenkor egy kevés jutalomfalattal próbáljuk meg becsalogatni. Kicsit játszhatunk is vele, ha van rá hely és lehetőség, ez is oldhatja a feszültségét.
Azon túl, hogy betartjuk a házigazda kéréseit, az is fontos, hogy ő maga is együttműködő legyen. Van olyan kutyus, aki mindenkitől minden mennyiségben elfogadja a simogatást, játékot, másoknak ez inkább büntetés. Mi ismerjük a saját kutyánkat, ezért legjobb, ha előre megbeszéljük a háziakkal, hogy milyen módon közelítsenek hozzá, mit szeret és mit nem.
Figyeljük a kutya jelzéseit, és ha úgy látjuk, hogy „sok” neki az adott szituáció, kérjük meg vendéglátóinkat, hogy hagyják őt pihenni. Félős kutyusoknál előfordulhat, hogy egyáltalán nem akarják engedni magukat megsimogatni és a feléjük mozduló idegen kezet fenyegetésnek veszik. Magyarázzuk el, hogy hamarabb össze tudnak vele barátkozni, ha megvárják, hogy a kutya magától nyisson feléjük, amit szintén meggyorsíthat némi finom falat.
Különösen ügyeljünk arra, hogy a gyerekekkel való ismerkedés zökkenőmentesen menjen, egyik fél se ijessze vagy sebesítse meg a másikat. A gyermekek méretének függvényében a kutyát – különösen, ha nagyobb testű vagy izgága – célszerű lehet ilyenkor leültetni, lefektetni, nehogy véletlenül felborítsa a kicsit.
Új lakásba költözünk
Bár a kutyák inkább kötődnek személyekhez, mint helyhez, egy költözés és az új hely megszokása tartogathat nehézségeket a négylábúnk számára is. Fontos, és a kutya biztonságérzetét nagyban növeli, ha mielőbb kijelöljük a helyét a lakás egy nyugodt részén, és a régi fekhelyét odatesszük.
Engedjük, hogy kedvére felfedezze az új terepet, ne erőltessük, legyünk türelmesek és higgadtak. Az új lakásban érvényes szabályokat, például, hogy hová mehet be és hová nem, célszerű előre átgondolni és kezdettől fogva következetesen alkalmazni. Az első egy-két napot igyekezzünk úgy alakítani, hogy sokat legyünk vele otthon, mert a mi jelenlétünkben, várhatóan, könnyebben megbarátkozik majd az idegen környezettel. A napi rutinon – gondolok itt pl. az etetés és a séta idejére – lehetőleg minél kevesebbet változtassunk.
Valószínűleg nem okoz majd nagy nehézséget az új helyszín, különösen akkor, ha korábban egy-egy nyaralás alkalmával kedvencünk megtapasztalt már hasonló környezetváltozást, ezzel együtt érdemes új szomszédaink türelmét kérni arra az esetre, ha kiskutyánk az első időszakban zajosabban viselkedne.
Összességében elmondható, hogy bármilyen ismeretlen helyzetbe kerülünk kedvencünkkel, ezek a legfontosabb tudnivalók:
- Mi magunk nyugodtak és határozottak legyünk,
- Ne erőltessünk rá a kutyára olyasmit, amitől tart,
- Már a kezdet kezdetén mutassuk meg neki, hogy mik az adott körülmények között a rá vonatkozó játékszabályok.
- Amennyiben kutyánk elismeri a vezető szerepünket, nem fogja megkérdőjelezni döntésünket, és ő is nyugodtan fogja venni az akadályokat.
Írta: Száraz Kata, a Gondos Gazdik szakértői csapatának kutyatréner tagja