Karácsony kutyával: örül az ajándéknak!

Közeledik a karácsony, és ilyenkor, ha tetszik, ha nem, rengeteg állattartó készül arra, hogy kutyájának, macskájának, papagájának… is legyen valami ajándék a fa alatt.

Sokan fejüket csóválják, amikor olyan híreket hallanak, miszerint egyes emberek „nem átallnak” ajándékot venni, készíteni kedvenceik számára. Biztosan hallottuk már az olyasfajta csípős megjegyzések egyikét-másikát, hogy „Inkább az emberekkel törődne az ilyen”.

A kérdőíves felmérésekből is az derül ki, hogy sokunk számára teljesen természetes ajándékot adni szőrös, tollas társainknak (is). Újfajta hóbort lenne ez? Vagy olyasvalami, ami egyenes következménye az állatokkal ápolt mind szorosabb kapcsolatnak?

A tudomány biofíliának, vagyis magyarul „élőlény-kedvelésnek” nevezi azt a jelenséget, amely sok kutató szerint az emberi fajra jellemző tulajdonság. Ezzel magyarázzák, hogy gyakorlatilag minden kultúrában, már a régmúlt időkben is, az emberek olyan állatokkal és növényekkel vették körül magukat, amelyek kézzel fogható hasznot aligha hajtottak, sőt, ellátásuk, beszerzésük sok gondot is jelentett nem egyszer.

Nehéz lenne olyan embert találni manapság is, akit teljesen hidegen hagynak az élőlények. A legszorosabb kapcsolatot általában a klasszikus társállatokkal, vagyis a kutyával és a macskával alakítjuk ki. Már sokat foglalkoztunk eddigi írásainkban is azzal, hogy a kutyának mennyi olyan, figyelemreméltó tulajdonsága van, amely révén pompásan beilleszkedik az emberi családok életébe – figyel az emberre, kötődik hozzá, könnyen elsajátítja a szabályokat, kommunikál vele. Ám ez a kapcsolat kétoldalú! A kutyát kedvtelésből tartó emberek legnagyobb hányada pusztán érzelmi indíttatásból a legmesszemenőbb áldozathozatalra képes kedvence jóllétének, egészségének megőrzése, megteremtése kedvéért.

Ebben nincs semmi meglepő – a partner iránti odaadást és áldozatkészséget az ember esetében nem a racionálisan nyerhető haszon, hanem az érzelmi szinten jelentkező kielégülés működteti. Amikor a gazda elképzeli, hogy a kutya „örülni fog valaminek”, akkor maga ez a tudat elegendő motiváció a cselekvésre. A kutya reakciójának élménye pedig maga a jutalom.

Vagyis az etológus számára nem okoz nehézséget annak a jelenségnek az értelmezése, hogy miért ragadtatják olyan „extrémitásokra” a kutyatartók magukat, hogy ajándékokat készítsenek, vegyenek kedvenceiknek. Marad viszont egy másik kérdés: vajon „mit szólnak” mindehhez az ebek? Van-e racionális jelentősége az ajándékozásnak, vagy igazából ezzel csak az ember okoz magának örömet, a jó öreg „adni jobb, mint kapni” elv alapján?

A válasz igazából nem nehéz. Csupán azt kell végiggondolni, avagy megtapasztalni, hogy képesek-e a kutyák értelmezni, felfogni az ember érzelmi megnyilvánulásait. Szerencsére vannak olyan kutatási eredmények, többek között az ELTE Etológia Tanszékén is, melyek szerint a kutyák megkülönböztetik az emberi érzelmeket, és adekvát módon reagálnak rájuk. Vagyis egy kutya képes elkülöníteni az örvendező, a mérges, avagy az undorodó emberi reakciókat például.

Japán és osztrák kutatók kiderítették, hogy a kutya portréképek alapján megkülönbözteti a mosolygó ember látványát a semleges arckifejezéstől. Vagyis nemcsak a mindennapi megfigyelések, hanem még az ellenőrzött kísérleti körülmények között gyűjtött adatok is arra utalnak, hogy a kutya érzékeny a környezetében élő emberek hangulatára.

Mit jelent mindez az ajándékozás tekintetében? Azt, hogy egy kutya a neki elkészített, majd „szertartásosan” átadott ajándékot nemcsak azért kedvelheti, mert az pl. finom csemege, vagy szórakoztató játék képében ölt testet. Hanem pont az ajándékozási ceremónia, az ember által csapott „hűhó” az, ami az ilyen ajándékot kiemeli a hétköznapi jutalomfalatok és labdázások sorából. A kutya érzi, érti, hogy az emberek, a gazda különleges hangulatban vannak ilyenkor, és ez a pozitív élmény fontos a számára.

Még ha ő nem is kap ajándékot, a legtöbb kutya imád a karácsonyfa környékén téblábolni, amikor a család nekifog az ajándékok kibontásának. Van ebben persze jó adag kíváncsiság is, de a hangulat is felelős ezért a vonzódásért. Ám amikor a kutya megtanulja, hogy egyes csomagok az „övéi”, ez igenis remek élmény mind az eb, mind a gazda számára.

Vagyis a kutyák szeretnek „kapni”. A fentiekből már sejthető, hogy elsősorban a ceremónia a lényeg, a kutya ajándékának nem szükséges extravagánsnak és drágának lenni – az már tényleg a gazda számára jelent csak kérdést, vajon mi is legyen a csomagban. Egy hétköznapi labda vagy rágócsont is lehet a kutya szempontjából az ünnep fénypontja, ha kellő körítéssel kapja meg. Fura, de igaz: mint ahogyan sok gyerek is a csomagolásnak, a doboznak szentel több figyelmet, és nem a sokszor drága tartalomnak, a kutya esetében is lényeges a csomagolás. Annak kibontása, tépázása ugyanis része a szertartásnak, amitől az ajándékozás más lesz, mint a hétköznapok. Fontos, hogy a kutya azt is tudja, hogy melyik az „övé”, és melyik ajándék az embereké. Nem szeretné senki ugyanis, ha a kutya hívatlan ajándékbontóként látogatná sorra a családi meglepetéseket!

Összességében tehát a családi társállatok, elsősorban a kutya számára a jelentős ünnepek, főként a karácsony ugyanúgy az együvé tartozás és a kellemes családi érzések alkalma lehet, ha őt is az esemény részesévé kívánjuk tenni. Ne szégyenkezzünk, ha esetleg hóbortosnak tekintenek emiatt – az ajándékozás ugyanannak a szeretetnek a megnyilvánulása kutyánk felé, amely a mindennapokban is motivál minket, amikor jóban-rosszban egymás mellett állunk.

Boldog Karácsonyt kívánunk!

Írta: Dr. Pongrácz Péter, a Gondos Gazdik szakértői csapatának etológus tagja